A sors kegyetlen játékot űz velem,
Máshoz tartozom, de Tiéd a szívem.
E gyűrű, mely becses volt számomra,
Most égető bilincs, s nem enged karodba!

Lesz-e a szerelemnek olyan hatalma,
Mely köztünk-e falat lebontja!
Te lettél Királya, Ura a szívemnek,
Parancsolhatsz vele, mert nagyon szeretlek.

Vágy és aggódás, kevereg szívemben
Pokoli tűz éget, nem játszol-e csak velem.
Ha játék is, de szép, utolsó fénysugár,
Életem utolsó szép nyarán.

Mert tudom nincs vissza út,
Hív a sötét világ,
Mert, összetörnéd szívem,
S nem gyógyíthatná meg más!