Hozzád: Pánczél Miklósné blog

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Hozzád Fáradt éjszakák gyötörnek lassan egy hónapja, Küldenélek, menj el, de az ajkam néma. Nem vagyok már szabad, de szívem érted ég, Tudom, hogy ez bűn, de mégis várom rég. A szemedbe nézek, úrrá lesz rajtam rég nem érzett vágy, Melyet sivár életemben eltűnni hittem már. Égő szerelemmel lobogott a szívem, De röpke idő alatt hamuvá lett minden. Miért jöttél utamba, álmom mért zavartad, Megszokott, bús életem, miért felkavartad. A szív s a józan ész vitába kelt rajtad, Küldd el, nem, szeresd, így hadakoztak. Mikor nem látlak, gondolatban búcsút mondok, De ha szemed rám néz, fellángolok Nem kell, hogy szólj, elég ha nézel S máris érzem, hogy lüktet a vérem. Ámor nyila elszállt s vaktában talált, Ó te boldogtalan Ámor, miért is játszottál. Szerelem, te édes nektárja az életnek, Mért is találtál rám, hisz már meg nem érdemellek.
	Csoma Julianna