Mottó:

Bármihez, amit új szerzeményként hazaviszünk a családnak, kapunk használati utasítást. Ez már mindenki számára természetes, annyira, hogy kiköveteljük, ha mégsem így van! Hogy is tudnánk hiba nélkül kezelni, ha nem értünk hozzá! Ugye?

Tudnánk-e dolgozni számítógépünkkel, ha nem tanuljuk meg a kezelését, a programok futtatásának, letöltésének szabályait, a szövegszerkesztés fortélyait és még sorolhatnám?

Pedig bármit is vásárolunk, semmi sem olyan bonyolult szerkezet, mint egy kis emberpalánta!

• Amikor egy anyuka hazaviszi a kórházból az újszülött babáját, vajon kap-e hozzá használati utasítást?
• Felkészült-e a szülőpáros a gyermeke szükségleteinek szakszerű kielégítésére?
• A családtervezés során van-e lehetősége előre hozzájutni, tanulmányozni és profi módon elsajátítani a szükséges információkat?
• Biztosan tudja-e, hogy amit szüleitől megtanult, az alkalmazható-e az Ő gyermeke esetében is?

Ez utóbbi olyan kérdés, melyre bizonyossággal nem tudhatjuk a választ! A válaszok keresése pedig kötelessége kell, hogy legyen minden szülőnek!

Alább közkinccsé teszek pár megszívelendő tanácsot egy szakember tollából. Íme:

Idézetek egy amerikai szülész-belgyógyász könyvéből

1. szemelvény

Amikor a gyerek beteg lesz.

Minden orvos tudja, hogy milyen sok fontos kérdés kavarog a beteg fejében, amire választ szeretne. Az orvos szeretne is válaszolni az összes beteget érintő kérdésre, de nem lehet, nincs rá idő.

Emiatt a következő fejezetet arra szánom, hogy megpróbáljak valamit elmagyarázni a különböző betegségek természetéről és okairól. Szeretném megmutatni, hogyan lehet enyhíteni és meggyógyítani ezeket a betegségeket a helyes gondolkozással és diétával.

Meggyőződésem, hogy amikor a csodálatos emberi test megbetegszik, rendbe lehet hozni a megfelelő diétával. Bár tudásomat a betegségek bonyolult természetéről és a diétáról hosszú évek tapasztalata alapján szereztem, itt csak igen vázlatosan érinthetjük azokat az összes betegségeket, amelyek önmagukban is vaskos köteteket tölthetnének meg.

„Doktor Úr! Egészséges a baba?” Ez minden asszony első kérdése, miután gyermeke megszületett. Én magam is több ezerszer hallottam már ezt a kérdést.

Ha minden asszony leghőbb vágya, hogy valóban egészséges babája szülessen, miért nem ügyelnek magukra jobban, mielőtt a baba megszületik? Miért etetik gyermeküket a csecsemőkortól a tinédzserkorig olyan helytelenül, hogy a betegségek elkerülhetetlenül bekövetkezzenek?

A mostani évszázadot a „Gyermekek évszázadának” nevezzük, mert hatalmas érdeklődés kíséri a gyermekek fizikai és értelmi fejlődését. De nézzünk csak körül, hová tűntek ezek a kicsattanó egészségű gyerekek? A szülők bizonyára mindent megtesznek, hogy egészséges fiatalokat neveljenek. Az utolsó huszonöt évben vagy nyolcezer könyvet adtak ki a gyermekgondozásról. Miért van akkor az ország több ezer rendelője tele náthás, kimerült, allergiás, lázas, leromlott egészségi állapotú, vérszegény, szemüveges, pattanásos, túl sovány és ormótlanul kövér gyerekkel?

Egyszerű a válasz:

1. Az anya teste nem megfelelő környezet a gyermek számára, mert telítve van a helytelen ételek, gyógyszerek, kávésav, cigaretta, alkohol mérgével és salakanyagával.
2. A növekvő gyermek táplálkozása helytelen, túl sokat nézi a tévét, mindenhova autóval viszik, ahelyett, hogy gyalogolna, és kevés időt tölt a szabad levegőn.

Hibáztathat-e bárki is jogos méltatlankodásomért?

Tudom, hogy még a kívülálló szemlélődőt is mennyire magával ragadja, szívét melegséggel tölti el egy egészséges, boldog baba látványa az újszülött osztályon. Azt is tudom, hogy milyen sugárzóan boldog látvány egy egészséges, újdonsült kismama. Remélem, nem hangzik túl nagyképűnek, amikor azt mondom, hogy a szülészeti osztályon könnyedén rá lehet ismerni az én kismamáimra, hiszen mindannyian boldogok és csinosak. Egy orvos sem bánja a bókot a kollegáktól és az ápolószemélyzettől. Az én kismamáim nem szenvednek láztól, gyermekágyi vénagyulladástól, mellbetegségektől. Azok a kismamák, akik hozzám jártak a terhesség kilenc hónapja alatt, ritka kivételtől eltekintve egészségesek. Helyesen táplálkoztak a terhességük alatt, nem híztak el, szervezetüket megtisztították a mérgektől, hogy a baba egészséges környezetben fejlődjön. A vajúdás és a szülés általában egyszerű és komplikációmentes volt. Ennek következtében gyermekeik is sokkal egészségesebben nőnek fel, mint az átlag.

Az „átlaggyerek” egészségi állapota meglehetősen rossz. Ha meggondoljuk, hogy évente 3 és fél millió gyerek születik az Egyesült Államokban, ez a tény még aggasztóbb. Kimutatták, hogy egy gyermek felnevelése a felnőttkorig százhúszezer dollárt emészt fel. A statisztikák szerint 1948 és 1952 között a fiatal férfiak 52%-át nem találták alkalmasnak a katonai szolgálatra, vagy fizikai, vagy szellemi okok miatt. Vajon az lenne az oka, hogy szüleik túl szegények voltak és nem tudták őket megfelelően táplálni gyermekkorukban? Nem! Sőt! A legtöbbjük kedvére válogathatott a vegyi anyagokkal teli sütemények, fagylaltok, édes kóla, cukorszörppel leöntött palacsinta, pattogatott kukorica és csokoládés tej között, ahelyett, hogy a nélkülözhetetlen fehérjéket, szénhidrátokat, zsírokat és vitaminokat fogyasztotta volna.

A fiatalkor érzékeny éveiben kell a legegészségesebben élni. A korai évek alatt a belső elválasztású mirigyek és a máj a teljesítménye legjavát nyújtja, és ez adja a gyermeknek a kirobbanó jókedvet, a kimeríthetetlen energiát, a tökéletes kiválasztást. A gyermek csontjának olyan erősnek kell lennie, mint a tölgy, foga olyan elpusztíthatatlan, mint az elefántcsont, haja sűrű és csillogó.

Ehelyett az átlag újszülött úgy jön a világra, hogy teste már tele van az anya véréből származó mérgekkel, belei pedig magzatszurokkal (fekete, oxidált epe). Valójában már oly sok mérgező anyag halmozódott fel benne, hogy a leglelkiismeretesebb gondozás mellett is három évet vesz igénybe, amíg örökölt születési méreganyagoktól megszabadul.

A természet úgy próbálja az anya vérét megtisztítani, hogy a szennyeződést a magzat testébe tereli. Ezért az elsőszülött gyermek a legmérgezettebb, és általában őt a legnehezebb etetni és nevelni is. Hajdanában, amikor népszerű, vagy csak egyszerűen elkerülhetetlen volt a nagycsalád, az ötödik, hatodik, hetedik gyermek szokatlan fizikai és szellemi egészségtől ragyogott /Lásd a hetedik királyfi esetét! (Ny.L. megjegyzése.)/, de a tízedik, tizenkettedik gyerek már gyakran mutatta jelét annak, hogy az anya mirigyei kimerűlőfélben vannak.

Az első gyermek általában sok problémát okoz az anyának és az orvosnak egyaránt. Például a nagy mennyiségű fehérjesav a gyermekben a koncentrációtól függően súlyosabb, vagy enyhébb, egyszerű, vagy krónikus betegségekkel járhat, amik mind a fehérjesav mérgezés különböző megjelenési formái. Véleményem szerint ennek lehet a következménye a korai rák, vagy később a leukémia (vérrák), vagy egyéb, lassan kifejlődő betegségek. Kisebb koncentrációban olyan betegségek előidézője lehet, mint például a reuma szívbillentyű zavarral, vagy a nélkül, gyermekbénulás, szamárköhögés, bőrbetegségek és a mandulagyulladás. Az elsőszülöttek problémáiról az elméletemet saját kutatásaimra alapoztam. De vannak mások is a diétás gyógyászat terén, akik egyetértenek velem.

Ha a mama tuberkulózisos, a jellegzetes májbántalom öröklődhet és a gyerek áldozatul eshet a korai miliaris tuberkulózisnak.

Ha a mérgezés forrása a meg nem emésztett keményítő, a gyerek a szokásos nyálkahártya-betegségekkel fog küzdeni, a csecsemőkor enyhe légzőszervi betegségeitől kezdve a gyerekkori krónikus orrfolyásig. Ebben az állapotban a gyulladt nyálkahártya már melegágya a fertőző és ragályos betegségek kórokozóinak. Amikor az ilyen típusú gyerek óvodába megy, fertőzések, láz, tüdőgyulladások egész sorozatán esik át, halálra rémisztve anyját. Ha a mérgezés forrása a mérgező zsírsavak, a leggyakoribb tünetek a pattanás, karbunkulus, árpa, vagy kelés lehetnek.

A gyermekbetegségek általános …….

Folytatása következik.