Egy nő (59)

Van egy nő. Gy. (Szeret.) Szeretni nem, de gyűlölni sem, inkább olyan érdeklődős. Meg olyan, akár egy maláj nő, amit nem részletezek. A maláj nők arcában-szemében a magyar férfi, egyesek, szünös-szüntelen erotikus lázat lát. Ha nem lát, megbántódik, menj a francba, mondja neki, és még fenéken is billenti, pontosabban valagba rúgja. Mi a faszt akar itt ez a csoki, mondja a magyar férfi. A magyar nő, egyesek, ha erről tudomást szerez, elsírja magát, szívecském, mondja és átöleli a maláj nőre hajazót, de hát mért nem tűzöd föl a hajad, így oly cigányos vagy, szívem, oly félreérthető, és még sír egy kicsikét.

Érdeklődős; érdeklődik. Folyamatosan fészkelődik is, ami valóban félreérthető. Egy kávéház igazán hagyományosnak nevezhető ülőalkalmatosságain is mintegy törökülésben ül. Ráhajolva átfogja, átöleli a térdét, és mindegyre arrébb teszi, ám mindez, mindezen térd, az arca magasságában van. Mindenesetre ez az érzésem. (Érdekes volna tudni, hol van valójában a térde meg ami evvel jár…) A kultúrák átjárhatósága a hobbija, több is ez annál, ez a témája, ezen lovagol, ez a stekpferdje, ami ésszerű, hahiszen mindegyre cigánynak nézik.

Őszintén szólva én magam is csalódott vagyok, ha nem találom a szemében az erotikus lázat, de nem rugdosom soha. Ha van láz, ez a ragyogás iszonyat és élvezet közt, azt nem írom a számlámra. Bár jobbnak sem szeretnék látszódni az úgynevezett valóságnál, mert amikor a szemében, az arcán arra a káprázós zuhanásra rátalálok, akkor helyből elélvezek (konkrétan magömlés). Egyből észreveszi, bárhol és bármikor, vidéken és a fővárosban, Magyarországon és Bécsben, diktatúrában, többpártrendszerben; hogy bosszankodik-e vagy büszke, és magára-e avagy rám, azt nehéz volna megmondani. Zsebkendőt ad, hogy töröljem meg magam. Ez biztos pont az életemben, a zsebkendő. Már kétszázharminchét zsebkendőm van. Szeretnék ezer fölé keveredni. El-elgondolkodom azon, hogy akkor mi lesz, de nem jutottam semmire. 237 vagy 1002, végül is egyremegy, nem? Talán ez a magyar bennem, az 1002, az úgynevezett magyar férfi.

  Egy nő (60)

Van egy nő. Gy. (Gyűlöl.) Szeretem. Olykor, alkalomadtán, meg tudnám ölni. Vagy nem is megölni, mert azt nem tudom, mit jelent, de belecsapni a pofájába. Bemázolni. Hozzábaszni a tányért. Vagy a kuktát. Hát abba már bele lehetne halni. Vagy a nagykést belé vágni. De azt se az ölés végett, hanem a csinálás végett, az izmok végett. Valamit kell csinálniuk az izmoknak. Még a legveszélytelenebb, ha üvöltve megemelem az egész asztalt, ami azonban részint nem olcsó mulatság, részint még napok múlva is emlékeztet önmagára, ami nem célirányos. A mozgatóerő a tehetetlenség fölött érzett kétségbeesés. Annak hirtelen belátása, hogy a konfliktus, a félreértés nem orvosolható, abban az értelemben ugyanis, hogy nincs mit csinálni. Hogy tehát ő is már mozgásban van, főként lépéskényszerben, ő is valamit egyenlít épp. Hogy az a félre (az értésből), az neki olyan lehet, mint nekem az asztal. A különbözőség lesz elviselhetetlen. Ezért kell belecsapni a pofájába, vagy más módon egyesülni vele.

  Egy nő (61)

Van egy nő. X. (Szeret.) Inkább sz., mint gy. Főként mint. Félünk egymástól, ő tőlem fél, mert mindenkitől fél, én meg tőle, attól, akit nem ismerek. Föltételezéseim vannak. Történetünk a melleivel kezdődött, még bőven a Kádár alatt ismerkedtem meg velük. Barátság szövődött hármónk közt. Alig nagyobbak, mint az enyimek, ha megfeszítem őket, de nem ezért a narcisztikus mozzanatért lettem velük jóba. Nem hogy rád, de még az árnyékodra sem fogok már emlékezni, amikor ezekkel még mindig… Az egyikbe bele van metszve, nyiszálva, félt, hogy ez engem el fog ijeszteni, ott van egy horpadás, beomlik a test. Ezt ki is mondta, még csak nem is válaszoltam, hisz ha cáfolnám, akkor szükségét látnám a cáfolatnak és lehetségességét az elijedésnek. Azt azért megkérdeztem, mert nem szerettem volna hiábavalóan munkálkodni, hogy mi a helyzet a bimbók érzékenységével, mert ismerek valakit, akit csecsemőkorában kintfelejtettek a loggián, és lefagyott a mellbimbója és érzéketlenné vált. Nem vált, mondta durcásan. Csókolom föl s alá. Úgy látszik, még idejében elkapták a burjánzást. A nevetése a legelragadóbb. Olyan, akár egy Isten-bizonyíték. Megvetően elhúzza a száját. Általában kissé lenéz, gyerekesnek tart, gyerekesek az érzelmeim, mondogatja, gyerekesek az ötleteim, például a hirtelen ajándékok, melyeket veszek vagy készítek neki. Még az ágyban is. Amikor ezt mondja, selmán mosolyog, mint aki ezt mégis rendben lévőnek tartja. Azért jó volna, ha egyszer férfinak nevezne, de férfi!, mondaná. Na mindegy. Beszélgetni is szoktam a melleivel, az egyiket tegezem, te, a másikat magázom, maga.

  Egy nő (62)

Van egy nő. X. (Gyűlöl.) Az egész arcát befödi a szemüvege. Olyan, mint valami béka. Elképesztően csúnya. Elképesztően csúnya bír lenni. A szája forró. Viszont néha kicserepesedik. Okos, sokat tud az etruszkokról. Olykor fájdalom nyilall a bal vállamba, a fűtésszerelő szerint a terméskőfal sugározza a hideget. A nő idegesen kapkod, kinyitja a táskáját, becsukja, a könyvespolchoz ugrik, megérint egy könyvet, levenné, aztán mégsem. Szégyenli, hogy szeret, elszokott ettől, és meg van ijedve. Egyre nagyobb a szemüvege, akár én is elférnék mögötte. Csapnivaló kávét csinál, az etruszkok segítségét kéri, de azok kihaltak. Görcsösen ölel át. Leütöm a szemüvegét, úgy teszek, mintha véletlen volna, nézem, ahogy négykézláb mászva keresi, nem mozdulok. Nadrágja szövetének apró csusszanásait lesem a fenekén.