Roman Polanski szombati letartóztatása egy újabb állomás egy több mint harminc éve, 1977 márciusa óta tartó ügyben. Hiába teltek el évtizedek, hiába valószínűsíthető, hogy az egykori bíró súlyos szabálytalanságokat követett el az ügyben, hiába bocsátott meg az áldozat nyilvánosan Polanskinak, az amerikai hatóságok továbbra is a rendező fejét követelik. Az alábbiakban olvashatók az ügy legjelentősebb fordulópontjai '77-től mostanáig.

Roman Polanski

 

Ajánlat

• Roman Polanski oldala az iMDb-n
• Roman Polanski a Wikipedián
• A Roman Polnaski: Wanted and Desired honlapja

KORÁBBAN

• Polanski, a cukrosbácsi
• Fellebbez kiadatása ellen Polanski
• Őrizetbe vették Roman Polanskit Zürichben

1977. március 10.

A 43 éves Roman Polanski szexuális kapcsolatot létesít a 13 éves Samantha Gailey-vel Jack Nicholson Los Angeles-i otthonában, a színész távollétében.

1977. március 11.

Roman Polanskit letartóztatják a Los Angeles-i Beverly Wilshire Hotelben. Hat vádpontot hoznak fel ellene, köztük szerepel a nemi erőszak és a kábítószerrel való visszaélésnek az a minősített esete is, amikor a vádlott kiskorú személynek kínál kábítószert. Másnap óvadék ellenében szabadlábra helyezik.

1977. augusztus 10.

Gailey anyjának kezdeményezésére, aki meg akarja kímélni a lányát a nyilvános tárgyalás kellemetlenségeitől, Polanski vádalkut köt. Ennek értelmében az eredeti hat vádpont helyett bűnösnek vallja magát egy vádpontban, a kiskorúval létesített törvénytelen szexuális kapcsolatban. Polanskit 90 napos pszichiátriai vizsgálatra kötelezik, melynek időtartama alatt bezárva tartják. A vizsgálat eredményétől függően Polanskit ki is utasíthatják az Egyesült Államokból.

Samantha Gailey 1977-ben

1978. február 2.

A francia állampolgárságú Polanski órákkal azelőtt, hogy ítéletet hirdetnének az ügyében, Londonon keresztül Párizsba utazik. Franciaországnak nincs kiadatási egyezménye az USA-val, úgyhogy Polanski biztonságban van párizsi otthonában. Barátai elmondása szerint Polanskit kimerítette a 42 napos pszichiátriai vizsgálat. Egy jogi dokumentum szerint Polanski még mindig az 1969-es eset hatása alatt áll, amikor terhes feleségét, Sharon Tate-et a Charles Manson-banda brutálisan meggyilkolta. Más források szerint a második világháborúban a krakkói gettóba kényszerített rendezőt elborzasztja a gondolat, hogy ismét bezárhatják. A rendező úgy nyilatkozik, hogy "már egy éve kínoznak ezzel, ennyi elég volt".

1978. február 14.

Polanski "in absentia" elítélését határozatlan időre elhalasztják, amikor a rendező védőügyvédje a véleménye szerint elfogult bíró, Laurence J. Rittenband lecserélését kezdeményezi.

1988. december

Az időközben megházasodott és nevét Samantha Geimerre változtató Samantha Gailey polgári pert indít Polanski ellen, kártérítést követelve az őt ért fizikai és emocionális károk miatt.

Laurence J. Rittenband bíró

1989. július 1.

Bár Laurence J. Rittenband bíró eredetileg megfogadta, hogy posztján marad mindaddig, amíg Polanski vissza nem tér Amerikába, a 83 éves bíró nem tud tovább várni, és nyugdíjba vonul. Rittenbandet a "sztárok bírójának" is nevezik, 60 évet felölelő karrierje során ítélkezett többek közt Marlon Brando gyerekelhelyezési perében és Elvis Presley válásánál is.

1990. augusztus 22.

A bíróság kimondja, hogy Polanski távollétében, ügyvédjén keresztül is védekezhet a Geimer által indított perben. Az ügy később a felek közti megállapodással végződik, melynek részletei nem nyilvánosak. 

1993. december 30.

Laurence J. Rittenband bíró meghal.

A People magazin cikke, amelyben Geimer megbocsátott Polanskinak

1997. március

Samantha Geimer nyilvánosan megbocsát Roman Polanskinak a húsz évvel korábban történtekért. Később a Daily Mailnek úgy nyilatkozik, hogy Polanskit fel kellene menteni.

2003. március 23.

Polanski megkapja a legjobb rendezésért járó Oscar-díjat A zongorista című filmjéért. Távollétében Harrison Ford veszi át a szobrot.

Harrison Ford átadja Roman Polanskinak A zongorista rendezéséért járó Oscar-díjat Deauville-ban

2005

Az Egyesült Államok nemzetközi letartóztatási parancsot ad ki Polanski ellen.

2008. január 18.

A Sundance filmfesztiválon bemutatják Marina Zenovich Roman Polanski: Wanted and Desired című dokumentumfilmjét. A film - bár tetteiért nem ad erkölcsi felmentést Polanskinak - elsősorban az ellene zajló jogi procedúra visszásságait taglalja. Napfényre kerülnek korábban nem ismert tények a tárgyalással kapcsolatban, elsősorban egy David Wells nevű ügyész szerepe, aki nem vett részt az ügyben, ennek ellenére különböző módokon befolyásolta a bírót, többek közt egy fotóval, amelyen Polanski egy fiatal hölgy társaságában mulat a német Oktoberfesten. A filmben megszólal Polanski ügyvédje, az ügyben eljáró ügyész és az áldozat is. Egybehangzóan azt állítják, hogy Rittenband bíró nem megfelelően látta el a feladatát, és "jobban érdekelte a saját hírneve, mint az igazságos ítélet vagy akár az áldozat jólléte". Polanski ügyvédje az új tények ismeretében vizsgálatot kér az egykori tárgyalással kapcsolatban.

Roman Polanski az 1978-as Oktoberfesten | Fotó: Istvan Bajzat

2009. május 7.

Egy Los Angeles-i bíró elutasítja Roman Polanski kérését, hogy a vizsgálat során történt szabálytalanságok miatt mentsék fel az 1978-as ügyben. A bíró csak akkor hajlandó foglalkozni az üggyel, ha Polanski személyesen megjelenik a bíróság előtt. Mivel Polanskit az USA-ba történő belépésekor azonnal letartóztatnák, a rendező nem jelenik meg személyesen a bíróságon.

2009. szeptember 26.

Polanski a zürichi filmfesztiválra utazik, hogy életműdíjat vegyen át. Letartóztatják

Úgy tűnik, Roman Polanskinak 75 évesen mégis felelnie kell azért a tettéért, amelyet 32 évvel ezelőtt követett el egy 13 éves kislánnyal szemben. Svájc kiadhatja őt az amerikaiaknak, akik sosem adták fel, hogy egy nap elítéljék a molesztáló rendezőt. Az pedig csöppet sem érdekli a szövetségi igazságszolgáltatást, hogy az eset áldozata, Samantha Geimer már régóta nem vágyik semmiféle elégtételre. Ő megbocsátott Polanskinak.

Roman Polanski

 

Ajánlat

• Roman Polanski oldala az iMDb-n
• Roman Polanski a Wikipedián
• A Roman Polnaski: Wanted and Desired honlapja

• Samantha Geimer vallomása

KORÁBBAN

• Roman Polanski harmincéves vesszőfutása
• Fellebbez kiadatása ellen Polanski
• Őrizetbe vették Roman Polanskit Zürichben

"'Szegénykém'  - sajnálkozik rajtam mindenki. Nem vagyok sajnálatra méltó. De nem kötelezhetek arra senkit, hogy ne boruljon ki vagy legyen dühös, hogy a sztori érdekesebben hangozzon." Ezekkel a szavakkal zárta le Samantha Geimer azt a nyilatkozatot, amit pontosan 30 évvel a megrontása után tett a sajtónak.

13 éves volt, amikor az akkor 43 éves Roman Polanskival szexuális kapcsolatba került, és ez mindkettejük életét gyökeresen megváltoztatta. Samantha összezavarodott, dühös lett a világra, otthagyta az iskolát, és nem akart többé színésznő lenni. Állítása szerint sokkal inkább azért, amit a média művelt vele, mint magáért az incidensért. Polanski pedig a börtönbüntetés elől Franciaországba szökött, és "száműzetésben" élt az elmúlt 31 évben. 

Samanthának nagy levegőt kellett vennie, amikor 1997-ben úgy döntött, hogy nyilvánosság elé áll a saját verziójával. Úgy érezte, most már elég felnőtt és kiegyensúlyozott ahhoz, hogy a kezébe vegye a dolgok alakulását. 13 évesen fogalma sem volt róla, hogyan reagáljon a média támadására - most viszont pontosan tudta, mit akar mondani. Elmesélte a történetét részletesen, elejétől végéig. Ebből mindenki megítélheti maga, mennyiben bűnös Roman Polanski. Természetesen ő is hozzáfűzte a maga véleményét. 

1977 februárjában Samantha még Gailey vezetéknévvel élt Los Angelesben, édesanyjával és nővérével. A mama színésznő volt, és Samantha példaképe. Ő is filmsztár, de legalábbis színésznő akart lenni. Polanskit, a korszak egyik legmenőbb rendezőjét (a kultikus Rosemary gyermeke és a 11 Oscar-díjra jelölt Kínai negyed alkotóját) a nővére pasija ismerte valahonnan, ő hozta össze a családdal. Polanski felajánlotta, hogy készít néhány fotót Samantháról, és eljuttatja őket európai magazinokba. Az ambiciózus kamaszlány és nem kevésbé ambiciózus anyukája számára irtó jól hangzott a dolog. "Azt gondoltuk, jót tesz majd a karrieremnek" - emlékszik.

A tizenhárom éves Samantha (Gailey) Geimer 1977-ben

Samantha egyedül ment az első  fotózásra, ahol két öltözés között máris készült róla néhány toplessfelvétel. "Hagytam, hogy fotózzon, de elég zavarban voltam. Éreztem, hogy nem lenne szabad belemennem, de mivel gyerek voltam, azt hittem, nem tenne ilyet velem, ha nem volna rendben.  Persze ha anyámnak elmeséltem volna, többé nem engedett volna el. De amikor Polanski pár héttel később új időpontot ajánlott, anyám gyanútlanul megegyezett vele. Nem igazán akartam elmenni, de még mindig úgy gondoltam, hogy jó lehetőség lesz a karrierem szempontjából."

A következő találkozón Polanski azonnal nekiszegezte a kérdést, hogy volt-e már szexuális élménye. Mivel egyszer már volt, ezért igent mondott. Polanski először Jaqueline Bisset házához vitte, ahol borral kínálták. Nem kért belőle, nem is igazán érezte jól magát a felnőttek között. Polanski  készített róla pár képet (ruhában), aztán továbbálltak. 

Jack Nicholson házába érkeztek, aki már Samantha szemében is igazi sztár volt. De nem találkozott vele, úgy tűnt, hogy magukra maradtak. "Polanski azt kérte, pózoljak a kamerának, és közben pezsgővel kínált. A bort nem fogadtam el korábban, de a pezsgő izgalmasabban hangzott. Folyton újratölti a poharamat. Aztán azt kéri, megint a felsőm nélkül pózoljak és hogy menjünk a jacuzziba, ott akar fényképezni. Nincs nálam fürdőruha, úgyhogy fehérneműben ülök be. Készít pár képet, aztán ő is leveszi a ruháit, és meztelenül beül mellém. Akkor már sejtem, hogy ez nincs rendjén. Félek, de kába vagyok, úgyhogy azt mondom neki, hogy asztmám van, vigyen haza. Kiszállok, veszek egy törülközőt, de ő még nem akar hazavinni.

Elővesz valami tablettát, és megkérdezi, hogy próbáltam-e már. Azt hazudom, hogy igen. Beveszem az egyharmadát, ő beveszi a többit, és azt mondja, hogy feküdjek le egy percre. Tudom, hogy azt akarja, és nem fogja elfogadni, ha nemet mondok. Be vagyok nyomva, félek, és fogalmam sincs, mit tegyek, ezért hagyom, hogy megtörténjen."

Később a bíróságon Polanski azt vallja, hogy Samantha beleegyezett az aktusba, tehát nem történt erőszak. De a dolog nem megy teljesen zökkenőmentesen, megzavarja őket Nicholson akkori barátnője, Anjelica Huston, aki véletlenül benyit a szobába. Polanski odamegy az ajtóhoz, hogy váltson vele pár szót, addig Samantha öltözködni kezd. Polanski visszajön, és azt mondja: "Feküdj vissza!", és újra levetkőzteti. "Mivel megzavarták, még visszajött, hogy gyorsan befejezze a dolgot. Aztán felöltöztem, kimentem a kocsihoz, és elsírtam magam. Miközben hazavitt, még azt mondta, hogy ezt ne meséljem el az anyukámnak. De a nővérem meghallotta, amikor a fiúmnak elmondtam telefonon, és ő elmondta az anyukánknak. Anyám megkérdezte, igaz-e, aztán hívta a rendőrséget. Ekkor szabadult el a pokol."

Jack Nicholson, Anjelica Huston és Roman Polanski 1984-ben

Samantha azt állítja, "a botrány rosszabb volt, mint ami azon az éjszakán történt". "Minden este benne voltam a híradóban. Riporterek és fotósok vártak az iskolánál, és a fényképeim még az európai lapokban is megjelentek azzal a felirattal, hogy 'kicsi Lolita', mintha szegény Polanskit behálózta volna a fiatal csábító." Azonnal kiderül, hogy az esetet másképp értékelik a különböző kultúrákban. 

Amerika a legszigorúbb, Polanski ugyan először meg tud állapodni a bíróval, hogy ejtse a vádat, de a bíró közben meghal, és az új bírót már nem lehet megpuhítani, ő kőkemény ítéletet akar. Polanski Franciaországba menekül.

Samantha Gailey világa pedig összeomlik. Mindenkire haragszik - az anyjára is, amiért rászabadította ezt a felhajtást. Lázadó kamasz válik belőle, aki 16 évesen otthagyja az iskolát, hogy egy bandával lógjon, 18 évesen pedig már terhes az első gyermekével. 19 évesen férjhez megy, de hamar el is válik a férjétől (még egy éves sincs a gyerekük akkor). Aztán az anyaság mégis jó irányba tereli, újra elkezd iskolába járni, titkárnőnek tanul. Találkozik a második férjével, hamarosan tőle is teherbe esik, majd az egész családjával együtt elhagyja Los Angelest, és Hawaiin talál otthonra. Azóta is ott él, ma már - a második férje után - Geimernek hívják, 45 éves, titkárnő, és három gyereke van.

Samantha Geimer 2008-ban

"Nem haragszom Polanskira" - vallotta 1997-ben a People magazinban. "Valamelyest még együtt is érzek vele. Az anyját megölték koncentrációs táborban, a feleségét, Sharon Tate-et pedig 8 hónapos terhesen gyilkolta meg Charles Manson szektája. És az elmúlt 20 évet száműzetésben élte le. Kegyetlen volt vele az élet, akárcsak velem. Nagyon durva dolgot tett velem, de az életemet nem ő, hanem a média tette tönkre."

"Ha egyszer visszajön Amerikába - rendben van" - mondja. "Az végre pontot tenne az ügy végére. Amíg ez meg nem történik, úgysem zárul le." Hát, most úgy tűnik, ez a nap is eljön, 12 évvel Samantha Geimer nyilatkozata után.

...