Ez a mai nap dala, gyönyörű....mintha belőlem szólna....Én én vagyok...

Az a felnőtt férfi, aki ragaszkodik gyermekkorának elképzeléseihez, nem gerinces, hanem imbecillis hülye.

Lelkünk mélyén számtalan kor rögeszméjének elsüllyedt hajóroncsa él, s csak azért nem bukkan felszínre, mert jelenlegi egónk tökéletesen beleágyazódik abba a valóságrendszerbe, amiben él. Szivacsként magába szívja az aktuális korhülyeség írott és íratlan szabályait, s miközben magában az örök emberit elfelejti, olyan lesz, mint egy kirakati bábu, melynek értékét teljes egészében a ráaggatott divatcikkek határozzák meg, vagy még jobb hasonlattal: mint komputer, melyet mások programoztak be.

A szövegét pedi a süket barátunk kedvéért, már ha olvassa egyszer majd...

Kipróbált már az élet
megéltél mit más soha még
Nálunk nyár , nálad tél lett
De nem ölt még meg mindig a jég
Nincs hazád,csak a véred hajt
Így élsz te át ezer jót és bajt
ha menni kell tudom úgy is lépsz tovább

Menj tovább : majd új nap vár , új nap vár
Bármi volt : csak a múltad már , múltad már
Bánni kár : amit megtettél , megtettél
Hív az út : amit megleltél

Ahány év annyi hónap
Miért vársz?: az új a tiéd
A múlt a múlt vár a holnap
Legördül a szőnyeg eléd
Nincs hazád , csak a véred hajt
Így élsz te át ezer jót és bajt
Ha menni kell tudom úgy is lépsz tovább

Menj Tovább : majd új nap vár , új nap vár
Bármi volt : csak a múltad már , múltad már
Bánni kár : amit megtettél , megtettél
Hív az út : amit megleltél


Menj Tovább : majd új nap vár , új nap vár
Bármi volt : csak a múltad már , múltad már
Bánni kár : amit megtettél , megtettél
Hív az út : amit megleltél.

Egy Quimby dalszöveg. Árva lélek balladája Hozzá a kép Kiss Tibi alkotása.

A lélek kiszáll és elköltözik
Húsországból ha elüldözik.
Batyujában hamubasült magánya.
Bánatában az utcán strichel,
Bebújna ő már akárkivel,
De a testre szabott hiány az Isten ágya.
Így hát a lélek mint senkinek sajátja,
Élőnek halott és halottnak apáca,
Ebben a pácban az Isten sem komája,
Legfeljebb vasvillám bassza őt halálra.

József Attia

Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
..................................
..................................

Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.

Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.

Gyönge a testem: óvja félelem!

EZ PEDIG KIZÁRÓLAG  A BARÁTNŐMNEK!

Tóth Árpádtól indultam, (mint mindig ha rossz a hangulatom.) Nagy László és a Republic...eddig jutottam.

és még egy Republic: Éhes és fázik...

+1

Szia Berci!

Valaki egy dal kapcsán eszembe juttatta Faludyt. Ezért ma ő!

Faludy György

Kiúszom egy sziklára

Felégettem magam mögött minden hidat és örülök,
hogy a hidak felégtek.
Hosszú az utam, tanulok, egyre többet s többet tudok
és kevesebbet értek.
 
A friss szellő arcomba vág és markomban az ifjúság
kardpengéje töretlen.
Négyes rímek, metaforák, szerelmek és kóbor kutyák
szállásadója lettem.
 
Nincsen hazám, se passzusom. Csatahajók között úszom,
de belső gőgöm éltet
s egy istentől a versírást kaptam védelmül s vigaszul
meg az érzékiséget.