A mai Peru déli partvidékén elterülő sivatagban már az i.e. 1800-as évek óta telepedtek le emberi közösségek. Kb. i.e. 800 és 200 között a Paracas-kultúra (melynek tulajdonítják a legutóbbi kutatások alapján a híres Nasca-vonalakat) uralta a területet, amely i.e. 200-tól egészen az i.sz. 1400-as évekig a Nasca-kultúra befolyása alatt állt. A Nasca-kultúrát és inka vezetőrétegét, hosszú évszázados virágzás, rövidebb hullámvölgy és újbóli felemelkedés után a spanyol hódítók számolták fel végleg 1532-ben.

A kérdéses ásatások az úgynevezett Puntilla Projekt keretében zajlanak, melyet az Universitat Autonoma de Barcelona és az Universitat Alméria professzorai, Pedro V Castro Martínez és Juan

A híres Nasca−vonalak

Carlos de la Torre Zevallos vezetnek, de a spanyol egyetemek kutatóin kívül perui, chilei, argentin, francia és olasz régészek, diákok is részt vesznek a programban.

Az ásatások első fázisában, mely 2005 decemberében zárult le, addig ismeretlen épülettípusokat fedeztek fel a régióban: olyan, a települések közepén elhelyezkedő, fallal körülvett udvarszerű képződményeket, melyek minden bizonnyal közös munka - főképpen kézművesség, élelmiszerek előállítása - helyszínéül szolgáltak az i.e. 1. században. Az ott talált andezit és obszidián szerszámok, szövésre-fonásra szolgáló eszközök és kézzel díszített tengeri kagylók nem csupán alátámasztják ezt az eredményt, hanem utalnak a korabeli lakosság, egy felemelkedésnek indult jómódú kultúra életvitelére is.

A kutatások két évig tartó második fázisában a névadó La Puntilla övezethez tartozó El Trigal város nekropoliszát tárták föl. El Trigal, i.e. 1000 körüli alapítása után kitartóan növekedett, szoros gazdasági kapcsolatokat fenntartva a környező területekkel, mígnem kb. 1900 évvel ezelőtt hanyatlásnak indult, párhuzamosan a szomszédos

Megnyúlt inka koponyák

Cahuachi felemelkedésével. Cahuachi egyike volt azoknak a városoknak (köztük például Paracas), melyek a Peru déli partja mentén húzódó települések fölött megosztva uralkodtak, így a Nascától délre fekvő La Puntilla terület közösségei fölött is.

Az El Trigalban talált i.sz. 1. századi temetkezési hely egyszerű sírjai talányos leleteket őriztek meg az utókor számára, melyek fényt deríthetnek a korabeli perui vezető réteg módszereire, melyekkel hatalmukat kívánták megerősíteni. Castro Martínez beszámolója szerint több maradvány is erőszakos halálra utal, mint például az a női sír, amelyben a csontváz mellett egy másik, ismeretlen személy lábait találták a régészek. A professzor hozzá tette, ez a lelet is bizonyítja, hogy a korszak arisztokráciájának eszköztárában egyáltalán nem volt szokatlan a lefejezés, csonkítás és egyéb kegyetlenség a lakosság megfélemlítésére, így ösztönözték adófizetésre és tartották ellenőrzésük alatt alattvalóikat.

Egy másik sírból még ennél is érdekfeszítőbb lelet került elő: egy kúpalakú koponyát tartalmazó csontváz. A hosszúkás koponya ugyanis az ősi perui nemesség ismertetőjegye volt; kisgyermekkortól kezdve egy különleges kötözési eljárás segítségével alakították ki ezt a fejformát, megkülönböztetésül a köznéptől. El Tribal azonban alávetett szerepű közösség volt, ezért egy ilyen alakú koponya felbukkanása több kérdést is felvet. Talán nemesi család sarja volt az illető, akit valamilyen okból kiközösítettek, esetleg a megnyúlt koponya valamilyen különleges, sámáni, vagy gyógyítói szerepre predesztinálta az adott személyt.