Kis türelmet...
Munkatárs-típusok
Kivel hogyan viselkedjünk?
A bűnbak
Ez nem is szerep, inkább állapot, következmény. Ő az oka mindennek, és a team úgy gondolja, az ő cselekedetei miatt nem sikerül semmi. Kellemetlen, személyiségromboló, akár súlyos lelki következményekkel is járó helyzet. És mindenekelőtt igazságtalan és sokszor méltánytalan. A bűnbak a fekete-fehér sémákban gondolkodás áldozata, és csak ritkán igaz, hogy neki a legnagyobb a felelőssége a team sikertelenségében.
Kiss István pszichológus: Bűnbak általában akkor lesz a csoportban, ha a vezető nem engedi, hogy közösen megbeszéljék a hibákat, tilos negatív véleményt mondani bárkiről és a csoportmunka eközben kudarcot vall. A bűnbak "kijelölése" azt a célt szolgálja, hogy levezesse a csoportban felgyülemlett agressziót, hogy egyszerű magyarázatot adjon a sikertelenségre. Ennek rituális formájáról az Ószövetségben is olvashatunk. A kifejezés maga is innen származik. A bűnbaknak kikiáltott állatot a pásztornépek elkergették, és így próbáltak megszabadulni a csoporton belüli feszültségtől.
Mai, modern társadalmunkban bűnbakká legtöbbször az átlagtól eltérő munkatársak válnak - például testi fogyatékosok, a nyavalygó, az intrikus.
Az is lehet minden baj okozója, aki nem tud beilleszkedni, nem tudja magát elfogadtatni a csoportban, képtelen véleményét megvédeni a munkatársak előtt.
Sajnos előfordulhat az is, hogy a projektvezető a sikertelen munka végén kinevez egy bűnbakot, amivel saját hibáit is el kívánja kendőzni.
A bűnbak alakja a magyar történelemben sem ismeretlen. Például az 1848/49-es szabadságharc leverése után a fegyvert letevő Görgey Artúr lett a fő bűnös a szabadság elvesztéséért.
A versengő
Ő az állandóan versengő és győzni akaró a teamben. Bármilyen feladat adódik, ő akar az első lenni, mindenkiben megelőzendő versenytársat lát. Lehet játék, lehet komoly feladat, ő mindent komolyan vesz, még fékezni is nehéz. Nem népszerű a társak körében, sokszor magányos harcos egy olyan közegben, ahol a közös feladatmegoldáson van a hangsúly. Reménytelen eset?
Kiss István pszichológus: Nem reménytelen eset, de valóban nem könnyű vele bánni. Nagyon önző és állandóan bizonyítani akaró embertípusról van szó, aki ráadásul nehezen viseli el a vereséget. Sok esetben háromgyermekes család második gyermekéről van szó, aki az elsőszülött és a kicsi kedvenc harmadik között ki akar tűnni a szürke középből. Csak akkor kapott elismerést a családban, ha erősen küzdött, és ő győzött.
Maximalista, sok energia és nagy küzdőszellem lakozik benne, amit egy jó vezető kiaknázhat. Ha sikerül a versengést elviselhető keretek között tartani, akkor jelentősen növelheti a csapat munkamorálját és teljesítményét.
Nehezíti a helyzetet, hogy csak a saját maga megoldási javaslatát fogadja el. Ha a vezető vagy a többség más variáció mellett dönt, a vetélkedő gyorsan megsértődik. Ilyen esetben nagy hangsúlyt kell fektetni a döntés magyarázatára és az ő megoldási javaslatának értékelésére.
Ha nehezen működik együtt társaival, megpróbálhatjuk arra rávenni, vetélkedjen a többiekkel, ki tud a másikkal a legjobban együttműködni?
Hosszú távon a vetélkedő típusú munkatársnak egészsége károsodásával is számolnia kell. Az ide vágó kutatások eredményei szerint a vetélkedő, türelmetlen, mindenben harc forrását látó férfiak azok, akik 30-as és 50-es éveik között a legnagyobb infarktus-kockázattal élnek. Nők esetében a szervezet az 50-es évekig még részben ellensúlyozni tudja a veszélyt, de aztán a veszélyeztettség hasonló szintűvé válik, mint a férfiaknál. Az állandó öntúlterhelésüket, zaklatott élettempójukat szervezetük idővel nem bírja, kimerüléssel reagál.
Az állandóan vetélkedő munkatársaknak érdemes elgondolkozniuk azon az egyszerű tényen, hogy a munkaadó számára nincs pótolhatatlan munkatárs.
A nyavalygó
Mindenben a rosszat látja, sehol sem érzi jól magát, semmilyen feladat nem tetszik neki. Panaszkodik, kritizál, nyávog pozitív ellensúly nélkül. Nehéz ilyen kollégával együttdolgozni, főleg ugyanabban a szobában. A nyavalygó könnyen megmérgezheti a munkahelyi hangulatot, látványosan ronthatja a csapat teljesítményét. Mit kezdjünk egy ilyen kollégával?
Kiss István pszichológus: A nyavalygásnak sokszor az rejtőzik hátterében, hogy az illető szeretne kibújni a feladat alól. Egyenrangú kollégaként fogadjuk el, hogy nem érzi jól magát, de ne fokozzuk tovább a negatív érzést és semmiképpen ne anyáskodjunk fölötte. Különösen akkor, amikor nekünk is feladatunk van. Ha kioktatóan vagy értetlenül viselkedünk, csak intenzívebb nyavalygást váltunk ki belőle és könnyen elveszíthetünk egy hasznos, támogató munkatársat.
A nyavalygás számunkra kellemetlen hatására csak akkor hívhatjuk fel a figyelmét, ha kellően közel férkőztünk hozzá. Próbáljuk meg üzenetünket nem elítélően úgy megfogalmazni, hogy viselkedése számunkra problémát okoz: nem tudunk munkánkra koncentrálni. Megkérdezhetjük, miben látná helyzete javításának lehetőségét.
Vezetőként is eredményes taktika lehet, ha - egyébként biztos alapokon álló kapcsolat mellett - megpróbáljuk kideríteni, hogy mi a problémája. Kérjünk tőle építő javaslatot, de ne engedjük meg, hogy neki kevesebbet kelljen teljesíteni a nyavalygás miatt, ugyanis ez lavinát indíthat el a csoportban.
Ha a konstruktivitást sikerül előhozni belőle, nagyon hasznos tagja lehet a csoportnak, hiszen szükség van olyan kritikus szemre és szellemre, aki felhívja a figyelmet a feladatmegoldásában előforduló problémákra, kommunikációs hiányosságokra.
A nyavalygó munkatárs rossz esetben bűnbakká is válhat, amit mindenképpen el kell kerülnünk, hiszen akkor munkatársként biztosan elveszítjük.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
Munkatárs-típusok - Kivel hogyan viselkedjünk? (2)
Női vezetőtípusok 5
Női vezetőtípusok 4
Női vezetőtípusok 3