Karaoke kapitalizmus

A Funky Business szerzői újabb bibliát írtak

Mindenki más talán hasznát veszi a két svéd közgazdász, Jonas Riddersträle és Kjell A. Nordström legújabb bibliájának. A piacgazdaság barátait emellett, ha van némi humorérzékük, ez a munka alighanem még szórakoztatni is fogja.

A szerzőpáros nem ismeretlen a populáris közgazdasági irodalom hazai olvasói előtt; néhány éve magyarul is megjelent első közös sikerkönyvük, a Funky Business (amelyből csak Magyarországon több mint 3500 példány fogyott el) – igaz, sehol sem lehetett hallani arról, hogy akik abból tanultak, vitték-e valamire az (üzleti) életben.

Akárhogy is van, a siker folytatásra ingerelte Jonast és Kjellt, a két kopasz “gurut”, és az első kötet hazai kiadója erre is rárepült, úgyhogy most itt a mű, amelyben olyan mérhetetlenül sok meghökkentő “igazság” lapul (mit lapul? üvölt!), hogy vagy egyvégtében végigolvasod, vagy tényleg bibliaként karnyújtásnyira tartod, munkahelyi polcodon, esetleg öltözőszekrényedben, hogy bármelyik pillanatban elővehesd, ha a hajtásban elbizonytalanodsz. Ez a könyv, bármi mást állítsanak is a szerzők és a kiadók, egy zseniálisan megírt és szerkesztett példánya a végeláthatatlan “Hogyan…” kezdetű praktikus (?) kézikönyveknek; amelyek zöme, persze áltudomány.

Ez a könyv annyiban semmiképpen nem mondható áltudományosnak, hogy hihetetlen mennyiségű – érdekes, fontos és izgalmas – adatot zsúfoltak bele; és észtveszejtő mennyiségű irodalmat lapoztak át a megírásához. Egy, a létező kapitalizmus kiáltó igazságtalanságaival megbarátkozni sehogy nem akaró recenzens a két svéd fejtegetéseit olvasgatva csendben azon mereng: milyen kár, hogy a szerzők nem a rendszer felszámolásáról állítottak össze kézikönyvet. És alighanem még csak abban sem reménykedhet, hogy majd a folytatást ennek szentelik, mert egy biztos: számukra a tőke-kalauzok készítése hozza a profitot.

Szóval én azt ajánlom az olvasónak, hogy ne mindentudó iránytűnek tekintse a könyvet, hanem egy olyan olvasmánynak, amelyben nagyon sok továbbgondolásra érdemes megfigyelés található egyre borzalmasabb és kíméletlenebb világunk működési mechanizmusairól. Ha így tesz, szerintem többre megy, mint ha a – túl általános – gyakorlati tanácsokat próbálja követni. De hát, persze ki-ki döntsön maga, vérmérséklete szerint.

Azért mondom ezt, mert ez a könyv azért mindenképpen több annál, amit fülszövege nyomat, eképp: “A Karaoke kapitalizmus galaxis útikalauz az üzleti élet stopposainak. …egy könyv olyanokról, akik készek magukhoz ragadni a mikrofont és hallatni a hangjukat. Ha már kiharcoltuk a jogainkat, itt az idő, hogy éljünk is velük.”

Vagy: “A karaoke valóság egy kozmopolita klub, ahol csak úgy zúdulnak ránk a választási lehetőségek, ugyanakkor, ha alaposabban szemügyre vesszük, világos, hogy nem más, mint vacak intézményesített imitáció. Társadalmunkat a technológiák, az intézmények, és az értékek változása formálja. Olyan világban élünk, ahol az a normális, ha valami abnormális. A buborék gazdaság utat engedett a kettős gazdaságnak. Az átlagosnak hiába imponálsz! A siker kulcsa a szélsőségek kiaknázása! Az irányítás kikerült a kapitalista nagyvállalatok kezéből! A modern vállalatot két felől is támadják: belülről a szellemi tőkét kontrolláló tehetséges alkalmazottak fenyegetik, kívülről pedig az egyre nagyobb hatalommal bíró követelőző vevők.”

És ez még nem minden, mert “A győztesek jól tudják, hogy gazdagságot tudással lehet létrehozni, és ha versenyképesek akarnak maradni, tudás hálózatot kell létrehozniuk, amelyek új és alapvetően más feladatokat rónak a szervezetekre.”

Végezetül: “A gazdasági darwinizmus kapitalista világában csak a rátermett és a szexis marad életben. A versenyképesség modellek és hangulatok kérdése. A rátermett az, aki képes a piacok tökéletlenségeit a saját hasznára fordítani. El kell fogadnunk egyéni felelősségünket a kapitalizmus alakításában. Nézz magadba! Egyéni egyén leszel vagy valaki más másolata? A döntés a Te kezedben!”

Az ilyen könyvek egytől egyig a sikerről szólnak, a sikerhez ígérnek receptet. Nincs ez másképp a Karaoke kapitalizmussal sem. Tessék: “Ha sikeresek akarunk lenni, akkor ne a többieket figyeljük, Magunkkal versenyezzünk. Az imitáció nem vezet sehova. Nézz magadba!” Stb.

És, persze ebben a könyvben is a legjobb gondolatok másoktól származnak. Szerintem. Pl. Ez itt: “Nem az évek számítanak az életedben, hanem az élet az éveidben.” (Abraham Lincoln; aki nem volt kifejezetten funky.)