Nem lehet minden vállalat iparága legerősebb szereplője. A többség jobban jár, ha a hátrányokból kovácsol erényt és ezzel teszi vonzóvá szervezetét, állítja dr. Jonas Ridderstrale. A nagy sikerű Funky Business és Karaoke Kapitalizmus társszerzője 2007. november 22-én Budapesten tart előadást az IIR Magyarország szervezésében. Mfor.hu interjú.

A menedzsment guru

A menedzsment gondolkodók között világviszonylatban a kilencedik, míg Európában az első helyen tartják számon szerzőtársával, Kjell A. Nordströmmel. A jelentős különbség miatt adja magát a kérdés: ennyire kevés eredeti gondolkodó lenne az öreg kontinensen, vagy Önök ennyire jók saját szakterületükön, hogy nem akad mostanában valódi kihívójuk?

Számos nagy, európai menedzsment gondolkodó ismert Charles Handytől Fons Trompenhaarsig.

Mégis mit gondol, mi a baj velük?

Nekem nincs velük semmi problémám, legalábbis legtöbbjükkel… Én azért vagyok sikeres, mert az általam megfogalmazott eszmék kiállták az idő próbáját, a könyveim és az egyéb munkáim pedig nemcsak intellektuális tartalommal vannak megtöltve. Úgy látom, szükség van olyan termékekre, amelyek a menedzsmenttel foglalkoznak, de ha valaki valóban sikeres akar lenni ebben az iparágban, ahhoz mindez kevés. Én reményt, önbizalmat és optimizmust is adok az olvasóimnak. Meglátásom szerint ugyanis a pszichológiai tőke erősítése legalább olyan fontos, mint az intellektuálisé.

A világgazdasági vérkeringésben előállítóként Európa egyre kevesebb szerephez jut, minden kelet felé húzódik. Mit tanácsol, hogyan maradhatna talpon és versenyezhetne kihívóival a kontinens? A menedzsment képességekben rejlik a hiba, vagy egyszerűen arról van szó, hogy új szelek fújnak, eljárt az idő Európa felett, most Kínának és Indiának osztanak lapot?

Egyszerűsödő világunkban, ahol egyre kevesebb korlátot támasztanak az üzleti élet és a vállalkozások elé, alapvetően két lehetőség van. Az egyik szerint olyan stratégiára van szükség, amelynek az ereje vagy vetekszik egy nagy fehér cápáéval, emellett jól adaptálható a világ számos piacára, vagy olyan szexi és csodálatra méltó, mint egy pávakakas tollazata, tehát vonzó az emberek számára. Bizonyára sokaknak ismerős Charles Darwin fajelmélete, ami szerint a legerősebb marad életben. A szervezeteknek alkalmazkodniuk kell az egyszerűsödő üzleti élet és az információs dzsungel hatásaihoz, ahol a piacé a vezető szerep. A nyugati cégek jelenleg az off-shore- és outsource-megoldásokkal próbálkoznak, hogy a piac meghatározó szereplői maradjanak vagy a legerősebbjeivé váljanak.

De a trükk nem abban rejlik, hogy a szervezetek egyre keletebbre vonulnak, hanem abban, hogy megtalálják, és saját javukra fordítsák a piacban rejlő hiányosságokat, illetve tökéletlenségeket. Az elméleti közgazdaságtanban (és a politikusok számára) a tökéletes piac azt jelenti, hogy a határköltség megegyezik a határhaszonnal, s a vállalatok éppen annyi pénzt keresnek, amely elég az üzlet életben tartásához. A tökéletes piacon azonban nem keletkezik profit. Így a cégvezetők kötelessége, hogy megtalálják a piaci hiányosságokat vagy tökéletlenségeket.

A Dell üzleti modellje például, amely egyenesen az ügyfelet célozza meg, kiiktatva a hagyományos értéklánc számos elemét különleges értéket teremtett. Az eBay olyan internetes platformot talált ki, ahol szinte bármit eladhatunk, vagy vehetünk, s minden a kapcsolaton és a kölcsönös bizalmon alapul. S végül, meg kell említenünk azokat az elsősorban szolgáltatást nyújtó vállalatokat, mint amilyen az Ernst & Young vagy az Accenture. Az ilyen típusú szervezeteknél a figyelem középpontjában az úgynevezett tehetség monopólium, azaz a tudásteremtés, -fejlesztés és -védelem áll.

Csak a legerősebbeknek van esélyük? Vagy van olyan lehetőség, ahol mások is labdába rúghatnak?

Igen van. Visszatérve a darwini gondolatmenethez, a tudós a későbbiek folyamán rájött, hogy van más mód is a fennmaradásra, és a siker elérésére, amennyiben a túlélésre fókuszáló nézőpontot felváltja egy udvarlás típusú. Gondoljunk csak a páva(kakas) tollaira! Az erősebb úgy tekint a pávára, mint a "pszichedelikus tollazat" megtestesítőjére. Remekül mutat, de ha belegondolunk az állat emiatt jelentős hendikeppel indul a túlélésért folytatott küzdelembe, hisz se futni, se repülni nem tud. Akkor mi ez a nevetséges viselet?

Hogy megértsük a tollazat szerepét, vessünk egy pillantást a tojóra, hiszen a természetben is, csakúgy mint az életben, vagy az üzletben, mindig az "ügyfél" hozza a végső döntést: "megveszi vagy nem veszi meg a felkínált árut". A tollazattal a pávakakas azt adja a tojó tudtára, hogy ő annyira erős, hogy még egy ilyen kényelmetlen díszt is büszkén visel, képes az életben maradásra, sőt kifejezetten jó élete van. Hihetetlen a hátrány, amivel indult, de ez a legszexibb túlélés technikája. "Írtó vonzó a pasi"!

Ilyen egyszerű? Legyen szexi egy cég és sikeres lesz?

Ez is egy módszer. Mióta kevesebb a korlát a társadalom kettészakadt, néhány embernek több vagy csaknem végeláthatatlan a lehetősége, az pedig önmagában már nem elegendő, ha valaki jó.

Manapság az üzleti élet tele van olyan vállalatokkal, amelyek hasonló minőségű szolgáltatást nyújtanak vagy terméket állítanak elő, és még az ár és a teljesítmény is közel azonos. Az azonosság a vállalatok tragédiája. A szervezeteknek fel kell kelteniük az ügyfél figyelmét, az érzelmekre kell hatniuk.

Milyen érzelmekre hathat egy vállalat?

Az üzleti életben az óriási hendikeppek alapvetően két különböző kategóriába tartoznak az etikába, és az esztétikába. Rövid távon esetleg hátrányba kerülünk, ha visszautasítjuk a csalást és a vesztegetést, egyenlőségjelet tehetünk továbbá a hátrány és a vállalatok társadalmi felelősségvállalási (CSR) költségei közé is. De azoknál a cégeknél is veszteség, költséghátrány keletkezik, amelyek óriási összegeket költenek környezetvédelemre. Felmerül persze a kérdés, hogy nem lehet-e értékké konvertálni ezt a hátrányt?

Látva Al Gore Kellemetlen Igazság című filmjét, vagy olvasva az uniós tanulmányokat úgy vélem a CSR vagy a környezetvédelmi aktivitás esetében iszonyatosan nagy értékről van szó! Nem is csoda, hogy az úgynevezett tiszta technológiákra fordított globális kockázati tőkebefektetések aránya a 2000-es egy százalékról 2006-ra 14 százalékra emelkedett. De nincs mindenhol etika. Minden hátrány szubjektív, az átváltási arány pedig időben és térben változik. Beszállítóként is a hitelességre kell törekedni, az átláthatóság mindkét irányba működik.

Az esztétikai hendikepp jó példája a BMW. Ismert, hogy a vállalatnál majdnem harminc magasan képzett szakember dolgozik az autók ajtajának a hangján, vagyis hogy milyen hangerősséggel nyitódnak és csukódnak az ajtók. Majdnem feleennyi szakértő felelős az autó illatáért. Nézzük meg a vállalat költségstruktúráját. A BMW-nek már meg kellett volna szűnnie - egy olyan iparágban, amely az egyik legversenyképesebb, mikor óriási összegeket és időt pazarol olyan jelentéktelen dolgokra, mint a design és a márka. De mégis életben van. Egy tökéletes és racionális világban mindenki Toyota Corollát vezetne, de mégsem ezt tesszük. A BMW óriási sikersztori, és nem a hendikepp ellenére, hanem éppen annak köszönhetően. A vállalat tudja, hogyan húzzon hasznot az "előnytelenségből", hasonlóan a pávához.

Az ázsiai vállalatok még csak most vannak feljövőben, lábukat teljesen be sem tették a globális piacra. De feltételezem a különbségek már most is érzékelhetőek a keleti vállalatok menedzsment technikái az azok között, amelyeket Ön ajánl a siker érdekében.

Nem beszélhetünk egységes ázsiai menedzsment technikáról. Hatalmas különbségek vannak már a japán vállalatok vezetési stílusában is. Azt nyugodtan kijelenthetem, ahogy az individualizmus és a választás szabadsága a világnak ezen a féltekéjén is egyre inkább győzedelmeskedik, a vezetőknek is szakítaniuk kell a hagyományos szerepükkel, azaz a dolgozókkal együtt és nem azok bevonása nélkül kell irányítaniuk. A cégek érettebbé válásával előre lépnek az értékláncban, sokuknak nemcsak kimeneti (output) értelemben kell globálissá válniuk, hanem bemeneti (input)-, sőt áteresztőképesség (throughput) szempontjából is. Ehhez pedig másfajta vezetési hozzáállásra van szükség.

Az Ön és kollégája, Kjell. A. Nordström nevéhez fűződnek a Funky Business és a Karaoke Kapitalizmus című művek. Ha abból indulunk ki, hogy előbbi már vérfrissítésre is szorult az utóbbi esztendőkben, használhatónak tartja-e még a régi verziót vagy akár a később íródott Karaoke Kapitalizmust vagy már kezd eljárni e művek felett az idő?

Az igazság egy része örök. A 99,9 százalékában még mindig hiszek annak, amit korábban leírtunk a könyveinkben. Ha valamit alábecsültünk, az a változás ereje.

A könyveink kérdéseket fogalmaznak meg, olyan látásmódhoz nyújtunk segítséget, amellyel képessé válnak az olvasók (illetve az általuk irányított cégek) talpon maradni a most zajló változások közepette, míg a legtöbb könyv válaszokkal és előre gyártott formulákkal traktálja az olvasót.