Amikor valamilyen bioenergetikai módszerről hallunk, vagy jósdával, fényadással, reikivel kezdünk foglalkozni, garantáltan belefutunk abba az ideológiába: Nem szabad érte pénzt kérni!

Ingyenesség, mint csapda
Csak ingyen gyógyíts, vagy csak ingyen kezelj, esetleg csak ingyen add tovább a megváltó tanokat, mert különben bajt hozol a fejedre. Magyarázatul misztikus és karmikus körmondatokat használnak, olyan átéléssel, hogy magad sem tudod hirtelen, hogy mit is gondolj, és összes zsidó felmenőd minden bankár vénája lefagy, mint egy ócska mélyhűtő.

A jellemző zsákutcák
A pénztől való félelem általában belső bizonytalanságból fakad. Ha valaki túl keveset, vagy túl sokat kér egy dologért, vagy folyamatosan attól fél, hogy túl sokra, vagy túl kevésre szabja az árat, saját belső kompenzációit jeleníti meg. Aki mindig úgy érzi, hogy feltétlen szívességet kell tennie a másiknak, és szerteszét szabdalja magát, előbb utóbb a mások „jóbolondja” szerep fog járni, és fel fog kopni az álla. Természetesen önigazolást keresők képesek mindenféle ezoterikus elméletet gyártani arra, hogy miért is kell éppen ingyen dolgozniuk. Ők azok, akiknek soha nincs pénzük semmire.

A pénz iskolája
A pénz iskolájából van, aki automatikusan felmentést, kap. Egyikünk szinte úgy születik, ahogy a népnyelv mondja, hogy a „semmiből is pénzt csinál” , a „jég hátán is megél”, míg a másik „vért izzad”, hogy megkeresse a napi betevőre valót. A pénz tehát ugyanolyan karmikus feladat, mint amilyen a párkapcsolatunk, a szüleinkkel való viszonyunk, vagy éppen a munkánk milyensége. Bizonyára mindannyian ismerünk olyan vállalkozót, aki szocializmusból visszamaradt benzinüzemű személygépjárművel egész nap cikázik, tesz és vesz, mégsem képes egy kapitalista luxuscsodára váltani, míg a másik ugyanazzal a lendülettel és szinte kevesebb ötlettel sokkal magasabbra jut. Mindkettejüknek mást kell megtanulnia ebben az iskolában. Az egyiknek azt, hogy a pénzt megszerezni milyen nehézséget okoz, a másiknak talán éppen a pénz és az emberség viszonyát

kell megismernie.

Lehetne másképp is?
Amíg az ember nem találkozik azzal a paradigmával, hogy másképp is lehetne, általában elfogadja a sorsát, egyszerűen gazdag, ha gazdagságban képes élni, vagy szegény, ha szegénységben. A társadalmi modell és az ezoterikus tanok azonban jól megkavarhatják az embert. Vagy pénzéhessé, minden áron meggazdagodni vágyó habzsolóvá, vagy tudatos ingyenmunkássá tehetik azt, aki nem teljesen biztos abban, mi is a küldetése ebben az ügyben.

A pénz, mint küldetés
Aki a pénz megszerzését, vagy a pénztől való mániákus szabadulást, egy szóval a hozzá való viszonyt nem képes értelmezni és meglátni, valószínűleg erőteljes függésbe kerül tőle. Akár úgy, hogy hiánya miatt folyton hátrányt él meg, akár úgy, hogy az érte való közdelem miatt folyton egyéb nehézségekbe ütközik. Például a családját, szeretteit hanyagolja el miatta. A pénzért van, akinek meg kell dolgoznia, van, akinek ölébe hull. A pénz megszerzése nem cél, csupán eszköze annak, hogy boldogulhassunk világunkban.

A pénz mint energia
Talán a leginkább érthető, legelfogadhatóbb elmélet. A pénz, - akár a szeretet – egy energiafolyam. Aki harmóniában van önmagával, az harmóniába kerülhet a pénzzel is. Ahol megakad az energia, ott többlet, túlzó jelenlét van, ahol pedig nem áramlik belőle energia, ott hiány lép fel. Mindkét állapot „kóros” az egyén egyensúlya szempontjából. Az egyensúlyi állapot akkor lép fel, ha a szükségletek kielégülnek. Ha az egyén felismeri valódi szükségleteit, amikre a saját életéhez valóban szüksége van, és azokat a szükségleteket képes kielégíteni a hozzá befolyó materiális javakkal.

A pénz-energiaáramlás nem csupán bankszámlánkról szól. Anyagi jellegű energia lehet az is, amikor régi bútorunk helyett barátunk megunt, kinőtt bútora költözik a lakásunkba, amikor fizetségül kapunk egy autót, vagy valamilyen egyszerű csereügylet köttetik. A szükségletek kielégíttetnek. Aki hörcsög-mód felhalmoz, vagy aki folytonos hiányt szenved, annak egészsége és lelke sem lehet harmóniában.

A pénzügyek rendezése
A legtöbb ember, aki a pénztől szenved, valahogy nem rendezett pénzügyi viszonyokat tart fenn. Az egyik másodperc-pontos kimutatást vezet bankszámlájáról, minden ATM-bizonylatot dossziéban őrizget, és minden fillérével elszámol, míg a másik elkölti a pénzét mindenfélére, évekig üresen és kiadatlanul-eladatlanul áll a "terhes örökségként" (? !) rámaradt ingatlan, a matracban lapulnak a bankók. Mindkét véglet túlzó. Az első - és talán legfontosabb - egy jó pénzügyi startéigát teremteni és a pénzzel kapcsolatos dolgaink között rendet tenni.