Mit mond a nő? A nő praktikus, közvetlen élményekből itél: - Megtaláltam az igazit. A házasságom sikerült. Gáborral igazán szeretjük egymást. Megtanultuk együtt, elölről a testi szerelmet. Nincsenek rosszul sikerült együttléteink. Gábor gyengéd hozzám, és számára talán saját gyönyörénél is fontosabb, hogy nekem jó legyen. - És neked jó? - Jó - húzza fel alig észrevehetőn a vállát harmincöt éves barátnőm. - Jó, mert szeretem, mert ő a kislányom apja, mert amikor mosolyog, harminckét egészséges foga világít. Jó, mert számomra ma is Gábor a legvonzóbb férfi a világon. És azért is jó, mert már pontosan tudom, hogyan legyen jó. És igaz lelkemre mondom, tíz éve, mióta együtt vagyunk, nem kívántam meg soha mást. - Tényleg? - Nem hiszed? Jó, hát van valaki. Ne mosolyogj, nincs közöttünk semmi. Nem is volt, nem is lesz. A gyerekeink ugyanabba az iskolába járnak. A pasasban nincsen semmi vonzó. Kitaposott cipőben jár, Trabanttal közlekedik. Ha egyetlen lenne a földön, akkor se kéne. - ? - Nem kéne, de van benne valami elektromosság. Tudod, az a fajta, aki minden nőnek udvarol. Az a fajta, akit nem lehet komolyan venni, csak úgy jólesik. Nem is tudom elmagyarázni, hiszen soha nem csókolóztunk, vagy ilyesmi. Csak úgy néha megérint. Mögém lép, kezet csókol, és a tenyere a tenyeremben sok kicsi szikrát csihol. Azt mondja, szereti a pihéket a nyakamon, és amikor a tarkómhoz ér, nyelnem kell. Játszunk. Ő sem gondolja komolyan, én sem. Bűn ez?