Az orr dönt Azok az emberek, akik elvesztik szaglásukat, sokszor nemi vágyukat is elveszítik. A fero-mon ugyanis azért létezik a természetben, hogy a párzásra kész nőstények és hímek egymásra találjanak. Ezzel magyarázható az a tanulmány is, amely szerint a férfiak képesek szaglás alapján megmondani, kedvesük mikor ovulál. A peteérés előtt álló hölgyek vaginális illatait ugyanis kellemesebbnek érzik. A női ciklust szabályozó hormonok ilyenkor a mósuszhoz hasonló illatot produkálnak. De nemcsak ovuláció, hanem menstruáció, terhesség esetén – egyáltalán, bármilyen hormonális változás esetén megváltozik testnedveink kémiai összetétele, és ezzel együtt illatunk is. A kutyák például az illatok alapján felismerik társuk nemét, korát, de még betegségeit is. Amikor mi választunk társat, szinte tudattalanul, de biztos, hogy helyesen kiszagoljuk, ki a nekünk való.

 Háttér:Tiszta Cyberrománc ''Szürke zóna: az a homályosan felderengô ki nem mondott szféra, ahol egy férfi és egy nô között lejátszódnak a vágy játékai.'' /Pascal Bruckner/ A szerelem: vágyódás egy másik után, a cyberszerelem ennek megfelelôen virtuális személyiségek interferenciája a többdimenziós adatmezô kapcsolódási pontjainak fénysebességgel táguló univerzumában. A baj csak az, hogy ha egyszer a cybervilágban tökéletes partnerre bukkanunk, csupán az ideák szintjén teljesülnek be vágyaink. Meg kell elégednünk egy testetlen partnerrel, akit saját vágyképünkre formál az arctalan médium. Egy effajta kapcsolatban gátlások és beteljesülés nélkül telnek a mézeshetek, felfedezhetjük személyiségünk újabb perverz vonásait, ráadásul együtt sem kell laknunk senkivel és még a cyber HIV vírus sem létezik. Drágám, ma olyan hidegen csillog a képernyôd, csak nem megbántottalak? Szeretnéd, ha azonnal kiloggolnék az életedbôl? Már megint összeszedtél valami mocskos cyberribancot? A fatal error álljon a büdös szerveredbe! Ha ilyen és ehhez hasonló mondatok jelennek meg a képernyôn, akkor csakúgy, mint az életben, vége felé tart a szerelem, de a rendszerben ritkán fajul idáig egy kapcsolat, mert a partnerek gyakran beleesnek abba a hibába, hogy találkoznak valahol az aktuális valóságban egy kávéra, aztán soha többet sehol. A fizikai testet öltés kiábrándító pillanatai. Abnormálisan szép akkor lehet egy cyberrománc, ha soha nem aktualizáljuk magunkat a másik felhasználónak. Csak a posztmodern szomorú bájához, esetleg Werther önfarkába rágó szentimentalizmusához hasonlítható az újrelativizmus, a poszt-gutenberg korszak e veszélyes tudatmódosító szere. Segítségével végképp elmenekülhetünk az aktuális valóság elôl, ha egyáltalán létezik ilyen. Szeretni egy, a képernyôn megjelenô jelek mögött meghúzódó homályos személyiséget egy életen át, aki lehet, hogy tulajdonképpen nem is szôke cyberdémon, hanem kísérletezô kedvű, szôrösmellű ötvenes fetisiszta pszichológus. A net kínosan ideális terep a személyiség feltáratlanságából fakadó misztikum végletekig való fokozására. Ez a misztikum az aktuális valóságban is hozzátartozik a szerelem fény-árnyék játékához, de az e-mail erre azért alkalmasabb, mert két SR /send replay, azaz válasz/ között fennálló valós idôben az ember taktikusan kidolgozhatja virtuális személyiségjegyeit, a gyengébbek közben elolvashatnak néhány erre vonatkozó alaptörténetet Andersentôl. A felismerhetetlenségig retusált képet aztán bele lehet gyúrni a cybertéridôbe. Ha az illetô szimultán vesz részt néhány flörtben, akkor meg is sokszorozhatja cyberszemélyiségét. Ennek egyetlen veszélye van az érzékenyebb idegzetűeknél, ha elhiszi magáról az aktuális valóságban is, hogy az, ami relatíve csak a gépben lehet. Ez teljes tudathasadáshoz vezet, az ilyen, a valós világ a virtuálistól gyökeresen különbözô törvényszerűségeitôl frusztrált szerencsétlen pedig örökre odadobhatja magát a rendszereknek, míg a világ összes szervere le nem fagy. Hogyan kezdôdik egy tiszta cyberrománc, aminek csak a valóság vethet véget? Úgy sohasem, hogy valaki a következô sorokat küldi nyálát csorgatva a kinyomozott címre, vagy egy beszélgetô csatornán nyögi be: Egyetlen hibád van bébi, nem látszik a combod.   vagy- Szintén saját telefonszámlára teccik? Akkor ne menjen még.   vagy- Sínen vagy kisanyám, engem inspirál a konspiráció. Nos, így is épülnek virtuális kapcsolatok, de ez nem a cyberrománc kezdete. Nézzük végre, hogyan lehet legjobban árnyalni a fantomképet: ...rádkerestem az Alta Vistán....most megtaláltalak.. vagy ..... megtörtént, jelen vagyok, mikor válaszoltál feldobogott a szivem.... Esetleg egy a szellemesebbek közül: Képernyôformám van, százegy ujjam, 20 SGA 1280*1024 szemem sztereo 16 bites fülem és dual pentium 180-nal szerelt agyam. Testem többi része elfér egy tower-case méretű dobozban és jelenleg az egeremet zargatom. A tavasz velem csak a meteorológia szerverén keresztül vette fel a kapcsolatot..... Mikor végre sikerül az imádottat on-line elcsípni: Itt vagy valóban? El sem hiszem, kicsit szagolgatom a monitort. Szerzek egy szagkártyát és akkor realsmell szerver is lesz....... Végzetes vonzerônek bizonyulhat a levelek tárgymegjelölése is, mert ennek már akkor lehet örvendezni, mikor kilistázza a postáját a Cyberrómeó vagy a Cyberjúlia. A kedvesség netovábbja egy cybergondolap, amely a kép nagysága miatt rengeteg memóriát lefoglal a gépben, így annak akit nem szeretünk, virtuális bosszúból küldhetünk tizet-húszat, hogy kicsit meglassuljon a levelezése. A cyberszerelem persze abban is hasonlít az igazira, hogy ha a másik karaktereit már eléggé kiismertük, megjelenik a vágy az új hódításra, az új álérzelmekre. Ilyenkor a romantikusabbak összegyűjtik és archíválják a másik leveleit, néhány savas könnycsepp kíséretében, a kôszívűek elküldik mindet a devnullba, azaz elnyeletik a virtuális feketelyukkal, a cyberledérek pedig megtartják párhuzamosan a másikkal, esetleg egyszerre tízzel flörtölnek, virtuális háremet tartanak, hiszen kicsi az inflagranti valószínűsége és a gépek sincsenek élesre töltve. Annak a bizonyos szürke zónának a sötétítése céljából lehet hetekig nem válaszolni és hagyni, hogy a másik száguldozzon ide-oda a végtelen, kaotikus és elrettentô labirintusban, kétségektôl gyötörten keresve cyberkedvesét, bekopogtatva minden netkapcsolatához, míg a jobban idealizált fél (mert a szerelem antidemokratikus volta itt is érvényesül) a számára otthonosnak, lineárisnak és napfényesnek tetszô kis rendszerben egész mással foglalkozik. -sisso-

Szép volt, jó volt, hazugság volt Történetem kezdetén vezették be a netet hozzánk. Azelőtt is szerettem, de ekkor kezdődött el  szenvedélyem igazán, az internet iránt. Épp egy másik barátságomnak lett vége, amikor megjelent László (nevezzük így, mert nem akarom a valódi nevét leírni). Első pillanattól tetszett, ez a 19 éves srác (én 17 vagyok). Éjszakákat töltöttünk beszélgetéssel, és a legjobb barátok lettünk (legalábbis én azt hittem). Szeptemberben jött az első törés a kapcsolatunkban. Laci elmondta, hogy barátnõje van és a kapcsolatuk már 3 éve tart. Teljesen "kiakadtam", de megbocsátottam neki, mert nagyon fontos volt számomra (és akkor már szerelmes is voltam belé, bár még magamnak sem vallottam be). A barátságunk folytatódott tovább, bár egyre jobban tudatosult bennem, hogy szeretem, de harcoltam ellene (Lehet, hogy ez volt a vesztem. Egész életemben mindig azt akartam magamnak, aki, vagy ami, nem lehetett semmiképp sem az enyém). Novemberben találkoztunk először személyesen, és én végleg el vesztem... Két hétig tipródtam, hogy vajon elmondjam-e neki, vagy sem. Végül erőt gyűjtöttem és megtettem. Válasza kedves volt, de teljes elutasítás. A barátságunk azonban folytatódott ott, ahol abba maradt. Karácsonykor elutazott a kedves, de akkor sem marad ki egy nap sem. Éjszakákon át beszélgettünk, és én csak ürességet éreztem, ha nem volt "velem". Ez volt a legrosszabb, leggyengébb időszakom. Teljesen magába szippantott ez a függőség, gyakorlatilag elvette az eszem. Napi 16-18 órákat töltöttem online, és aludni sem tudtam. Elhitette velem, hogy tényleg szép vagyok, és csak azért nem lehetünk egymáséi, mert ott van a barátnője. Január közepén jött a Hidegzuhany II. Beszámolt nekem szerelméről, aki vidéken lakik (és persze ez a nem a jelenlegi barátnője). Jöttek a sírógörcsök, az antidepresszánsok, de továbbra is maradt a barátság. Közben találkoztunk párszor. Én jól éreztem magam vele, és szakadatlanul tetszettem neki. Éreztem, hogy tudnia kell, mit is érzek. Az összes barátomat elvesztettem addigra, és már csak egy dolog éltetett. A "randi" este nyolckor. Teljesen ki voltam borulva, egy idegroncs lettem. Végjáték: 3 napig tartott a búcsú. 1. nap: Megmondtam neki, a hatás teljes döbbenet. Akkor már tisztult az agyam és kezdett visszatérni a tudatom (addig gyakorlatilag gondolkodás nélkül vegetáltam a neten kívül) Nem akart elveszíteni. Túl fontos voltam neki - mondta. Ezután minden rendben volt (vagyis csak úgy tűnt). 2. nap: Veszekedés, és az első olyan mondata, amiből megtudtam a valódi véleményét rólam. "Nem akarok mártír lenni melletted"! 3. nap: Bevallotta sok veszekedés, "kiabálás" után, hogy nem kellenék neki soha, csúnya vagyok és semmi esélyem, csak nem akart megbántani. Soha nem akar velem beszélni, ne is próbálkozzam. Ettől egy szempillantás alatt felszállt a rózsaszín köd, és gyűlöltem azt, akiért egy órával azelőtt még meghaltam volna. Mára, az érzéseim a helyükre kerültek. Találtam új barátokat, és a régiek is megbocsátottak nekem. A gyógyszerekről is kezdek leszokni, és elégedett vagyok végre. A neten pedig már csak 5-6 órát töltök naponta. Egyszóval: KIGYÓGYULTAM!!!