Szép volt, jó volt, hazugság volt Történetem kezdetén vezették be a netet hozzánk. Azelőtt is szerettem, de ekkor kezdődött el  szenvedélyem igazán, az internet iránt. Épp egy másik barátságomnak lett vége, amikor megjelent László (nevezzük így, mert nem akarom a valódi nevét leírni). Első pillanattól tetszett, ez a 19 éves srác (én 17 vagyok). Éjszakákat töltöttünk beszélgetéssel, és a legjobb barátok lettünk (legalábbis én azt hittem). Szeptemberben jött az első törés a kapcsolatunkban. Laci elmondta, hogy barátnõje van és a kapcsolatuk már 3 éve tart. Teljesen "kiakadtam", de megbocsátottam neki, mert nagyon fontos volt számomra (és akkor már szerelmes is voltam belé, bár még magamnak sem vallottam be). A barátságunk folytatódott tovább, bár egyre jobban tudatosult bennem, hogy szeretem, de harcoltam ellene (Lehet, hogy ez volt a vesztem. Egész életemben mindig azt akartam magamnak, aki, vagy ami, nem lehetett semmiképp sem az enyém). Novemberben találkoztunk először személyesen, és én végleg el vesztem... Két hétig tipródtam, hogy vajon elmondjam-e neki, vagy sem. Végül erőt gyűjtöttem és megtettem. Válasza kedves volt, de teljes elutasítás. A barátságunk azonban folytatódott ott, ahol abba maradt. Karácsonykor elutazott a kedves, de akkor sem marad ki egy nap sem. Éjszakákon át beszélgettünk, és én csak ürességet éreztem, ha nem volt "velem". Ez volt a legrosszabb, leggyengébb időszakom. Teljesen magába szippantott ez a függőség, gyakorlatilag elvette az eszem. Napi 16-18 órákat töltöttem online, és aludni sem tudtam. Elhitette velem, hogy tényleg szép vagyok, és csak azért nem lehetünk egymáséi, mert ott van a barátnője. Január közepén jött a Hidegzuhany II. Beszámolt nekem szerelméről, aki vidéken lakik (és persze ez a nem a jelenlegi barátnője). Jöttek a sírógörcsök, az antidepresszánsok, de továbbra is maradt a barátság. Közben találkoztunk párszor. Én jól éreztem magam vele, és szakadatlanul tetszettem neki. Éreztem, hogy tudnia kell, mit is érzek. Az összes barátomat elvesztettem addigra, és már csak egy dolog éltetett. A "randi" este nyolckor. Teljesen ki voltam borulva, egy idegroncs lettem. Végjáték: 3 napig tartott a búcsú. 1. nap: Megmondtam neki, a hatás teljes döbbenet. Akkor már tisztult az agyam és kezdett visszatérni a tudatom (addig gyakorlatilag gondolkodás nélkül vegetáltam a neten kívül) Nem akart elveszíteni. Túl fontos voltam neki - mondta. Ezután minden rendben volt (vagyis csak úgy tűnt). 2. nap: Veszekedés, és az első olyan mondata, amiből megtudtam a valódi véleményét rólam. "Nem akarok mártír lenni melletted"! 3. nap: Bevallotta sok veszekedés, "kiabálás" után, hogy nem kellenék neki soha, csúnya vagyok és semmi esélyem, csak nem akart megbántani. Soha nem akar velem beszélni, ne is próbálkozzam. Ettől egy szempillantás alatt felszállt a rózsaszín köd, és gyűlöltem azt, akiért egy órával azelőtt még meghaltam volna. Mára, az érzéseim a helyükre kerültek. Találtam új barátokat, és a régiek is megbocsátottak nekem. A gyógyszerekről is kezdek leszokni, és elégedett vagyok végre. A neten pedig már csak 5-6 órát töltök naponta. Egyszóval: KIGYÓGYULTAM!!!

Válasz

Veszélyes játék az érzelmekkel Balázs, akivel néhány levélváltás után személyesen is találkoztam, igen furcsa, már-már hihetetlen történetet mesél el. Talán ha nem látnám tekintetében és mozdulataiban az őszinte átélést, nem érezném szavaiban a szerelmes ember csalódottságát, magam sem hinném el, hogy mindez így megtörtént. Bevallja, kicsit fél, hogy elítélem vagy kinevetem őt, mégis megosztja velem titkát. Nem magamutogatásból teszi, hanem azért, hogy abból okulva mások ne kerüljenek olyan lehetetlen érzelmi csapdába, mint ő, aki őrülten és reménytelenül beleszeretett - egy nem létező lányba. Balázs, Te sohasem találkoztál Helgával, nem érintetted, még a hangját sem hallottad. Mondd, tényleg szerelem volt ez? Biztos vagy benne? Hidd el, olyan mélyen felkavaró érzéseket éltem át, amit utoljára kamaszkoromban. Beköltözött az életembe. Megváltoztatott mindent. Felborította a megszokott kis világom, újra elkezdtem magammal törődni, megnőtt az életkedvem, rendszeresen eljártam konditerembe, discoba, 10 kilót leadtam! Faltam az üzeneteit, hajnalban keltem minden nap, hogy válaszolni tudjak. Több, mint 100 levelet kaptam tőle, és én ennek a dupláját írtam! Lélekben készültem a nagy találkozásra. Szenvedélyes volt a kapcsolatunk, törődtünk egymással minden téren, ne nevess ki, többször szeretkeztünk is email által. Hogyan kezdődött a kapcsolatotok és meddig tartott ez az egész? Hirdetést adtam fel az Interneten egy népszerű magyar társkeresőben, melyre többek között válaszolt Helga is, Németországból. Levelezésünk a szokásos ismerkedéssel kezdődött, majd egyre intenzívebbé, meghittebbé vált. Úgy éreztem része lettem az életének, hiszen minden rezdülését ismertem, nem volt olyan, amit ne beszéltünk volna meg egymással, a legapróbb részletekig. Igaz szerelem ébredt mindkettőnkben, legalábbis én bolond, ezt éreztem. Ma már tudom, hogy csak egy színjáték áldozata lettem. Mi volt az, ami először felkeltette benned a gyanút? - Volt egy rejtélyes zenés üzenet a telefonomon, ami elgondolkodtatott, majd a Helga önmagáról küldött képei ültették el bennem a kétkedést. Valahogy túl beállítottnak tűntek, a környezetből semmit nem árultak el. Gyönyörű volt rajta, de nem úgy állt a fényképezőgép elé, mint egy kedves lány, akiről amatőr kép készül. Más szándék érződött a fotókon. Az IK-ban olvasott Love Story is arra ösztökélt, hogy utána kell járnom, ki van a háttérben. És akkor elkezdtél nyomozni. Ezt hogyan csináltad? Különböző keresőkkel próbáltam a lányról addig tudott információk, majd a fényképe után kutatni. Először nem találtam semmit, de hatalmas megdöbbenésemre egy napon rábukkantam a weben egy oldalra, ahonnan Helga mosolygott vissza rám, csakhogy egész más néven. Őrülten vetettem magam a honlap tanulmányozásába. Az oldal intim fotókat tartalmazott egy Claudia nevű modellről, akire vonatkozóan semmi érdemleges információt nem árult el. A weblapon megadott címre írva megpróbáltam vele felvenni a kapcsolatot, sikertelenül. Ez már bizonyíték volt számodra arra, hogy levelezőpartnered hazudik neked. Mi történt ezután? Egy rejtelmes levélben tudattam vele, hogy megtaláltam Claudiát, ami alaposan felbolygatta a kapcsolatunkat. Hatalmas viharok után aztán mégis folytattuk, mert nem bírtam volna elviselni, hogy vége legyen. Imádtam Helgát, és azt az érzést ami miatta körüllengett. Gondolom, a gyanakvásod azért nem múlt el nyomtalanul. Nem kerestél bizonyosságot? De igen, méghozzá megszállottan. Új néven új postafiókot nyitottam, és úgy adtam fel hirdetést a társkeresőben. Ahogy számítottam, hamarosan horogra akadt a "kedvesem". Sőt, több levelet is kaptam, más-más lányok nevében, melyek stílusából, ismerős szövegrészekből az én Helgámra ismertem. Azaz.... Akkor már kezdett tudatosodni bennem a felismerés, hogy egy sokakat bolondító szélhámossal állok szemben, aki elhitette velem hazugságait, és érzelmileg bizony igencsak padlóra tett. De nem én voltam az egyedüli áldozat. Konkrétam 5 nevet tudok, ami alatt hirdetéseket jelentetett meg, kiterjedt levelezést folytatott, hazudott, szédített és hódított gátlástalanul. Hogyan jellemeznéd őt? Milyennek képzeled azt az embert, aki a rád nagy hatással levő leveleket megfogalmazta? Nagy valószínűség szerint az illető egy magyar férfi, aki nyilván rendkívül élénk fantáziával rendelkezik. Ezt bizonyítja a levelek stílusa, az, hogy egyszerre több személyt tudott hibátlanul megtestesíteni, és azok az abszurd történetek, melyeket időközben kitalált, hogy szinezze a viszonyunkat. Képes volt például arra, hogy elhitesse velem, egy ideig nem tud írni, mivel Hamburgba kell utaznia. Pár napra rá barátnője, Kriszti nevében vette fel velem a kapcsolatot, mondván ő jár Helga lakásába virágokat locsolni és a papagájt etetni, amíg ő távol volt. Kriszti úgymond kikezdett velem, én pedig kapható voltam a flörtre, majd miután visszatért Helga lelkiismeretfurdalást keltett bennem a hűtlenségem miatt. Hihetetlen képessége volt arra, hogy élethűvé varázsolja mindazt, amit kitalált. Mit gondolsz, mi motiválta őt? Ezen magam is gondolkodtam, de nem tudom a választ. Talán csak sport volt számára az egész, bár ezt a történtek után nagyon nagyon nehéz elhinnem. Tudod-e így utólag, milyen hibákat követtél el a kapcsolat során? Nem lett volna szabad a hotmail címről írt válaszokat ennyire komolyan vennem. Ma már tudom, hogy az ingyenes web alapú levelező szolgáltatások segítségével bárki létrehozhat magának akárhány email címet, kreálhat bármilyen idegen személyiséget, következmények nélkül. Emögé elrejtőzve már csak a fantáziája szab határt, hogy kinek mit hazudik, hány szerepet játszik el egyszerre. Azt hiszem, valamit még el kellene mondanod, hogy teljes legyen a sztori. Miért kellett neked is egy hotmail cím mögé bújni, hiszen van fizetős hozzáférésed is, leinformálható email címmel. Nem vethetek senkire követ, hiszen én sem voltam különb annál, aki így megszédített. Tudod, a fantáziámat már régóta mozgatta két lány erotikus kapcsolata, ezért a társkereső hirdetést egy Klára nevű leszbikus lány nevében adtam fel, majd így kerültem kapcsolatba Helgával. Az már tényleg bizarrá teszi a történetet, hogy az érzékivé vált kapcsolat során előbújt belőlem a férfi, és én tényleg halálosan és szenvedélyesen beleszerettem Helgába. Helgába, aki nem létezik, mert a róla küldött képek a titokzatos Claudiát ábrázolják, állítólagos leveleit pedig egy idegen szélhámos írogatta, talán puszta szórakozásból. Miért szeretted volna a nyilvánosság elé tárni a történetedet? Bolond voltam és vak, biztos sokan elítélnek, nem értik, hogyan jutottam el idáig. Viszont tanultam a történtekből, és azt hiszem, ezért talán mások számára sem érdektelen. Főleg azokat intem óvatosságra, akik hozzám hasonlóan naív lelkesedéssel vetik be magukat a Világháló társasági életébe, és úgy hiszik, az Internet által megszerzett anonimitás biztonságot jelent, ezért mindent szabad! Mások érzelmeivel játszani - nem, azt soha semmilyen körülmények között nem lenne szabad!

Válasz

Újabb történet: A dán Maria és a holland Martijn a 20. század technikájának köszönhetően egy chatbox-ban ismerkedtek össze. Hónapokon át beszélgettek és leveleztek számítógépeik segítségével, miközben fülig szerelmesek lettek egymásba, és elhatározták, hogy a valóságban is találkoznak. A randevút nem volt könnyű megszervezni, mert a fiút és a lányt 700 nagyon is valódi kilométer választotta el egymástól, a találkozás mégis olyan jól sikerült, hogy M&M azóta már boldogan együtt élnek! Azóta közösen elkészített honlapjukon hirdetik az Interneten keresztül megtalált boldogságot, és mutatnak be hasonlóan összejött párokat. MsGreenFields hasonló románcra vágyott amikor az Interneten megismert szerelmével találkozót beszélt meg. A magányos fiatal nő úgy érezte, sikerült végre megtalálnia azt a férfit, akivel harmonikusan éli majd le az életét, megvalósíthatja álmait, hiszen személyiségük, érdeklődési körük és közös életcéljaik is mind tökéletes összhangot mutattak. Szerencsére a férfi megjelenése, elegáns öltözéke sem keltett benne csalódást, és a romantikusan elfogyasztott pezsgős vacsora, a tánc, a férfi kedvessége és bókjai csak fokozták benne a boldog várakozás érzését. A legszebbnek remélt éjszaka azonban rémálommá vált, a nő lakásába érve a férfi felfedte másik arcát, és brutálisan megerőszakolta, majd magára hagyta áldozatát, akinek még csak esélye sem volt arra, hogy feljelentést tegyen. Mit is mondhatott volna a rendőrségnek, - hogy a férfi a StandByMe néven írta alá elektronikus leveit, és állítólag Las Vegasból érkezett? StandByMe azóta büntetlenül, valószínűleg új néven, más magányos nőknek küldi szép üzeneteit. A fenti két történet csupán kiragadott példa a számtalan beszámoló közül, melyet az online románc témakörben fellelhetünk az Interneten. A történelem során oly sok féle módon találtak egymásra férfiak és nők, úgy tűnik, hogy az Internet-románc most a 90-es évek bizarr, mások szerint pedig természetes ismerkedési módja. Egy regényt kitevő oldalnyi élménybeszámoló elolvasása után érdekes kép rajzolódott ki előttem a web-szerelemről. Az Interneten szövődő kapcsolatok sajátosan jellemző forgatókönyv szerint alakulnak. A bensőséges viszony kibontakozása hosszú ideig, legtöbbször hónapokig is eltart, ritka a szerelem első byte-ra, bár erre is akad példa (Steven J. Baumrucker könyet írt saját élményei alapján ezzel a címmel, melynek részletei a neten is olvashatók). Az első levélváltások vagy a chat room-ban folytatott csevegés finom puhatolózásait vagy kedves csipkelődéseit fokozatosan egyre mélyebbre ásó témák, önvallomások követik, a két ismeretlen egy idő után már igaz barátot lát a másikban, megnyílnak a szívek és naponta cikáznak ide-oda az irodalmi igényességgel megírt elektronikus levelecskék itt-ott versekkel, kedves kis virtuális ajándékokkal (virágcsokor, csók, animált képecskék) megtűzdelve. Hány romantikát magában hordozó szív tud ennek ellenállni? Amikor már remegő gyomorral, az egérre tapadó izzadó tenyérrel nyitja ki az ember a postaládáját, nincs menekvés, érzi, hogy beköszöntött a szerelem! Jó esetben a párocska digitalizált fényképet is vált a levelezés során, hogy kisebb legyen a megrökönyödés az első személyes találkozás alkalmával. Ez a pillanat ugyanis kritikus minden kibérszerelemben! Elég csak belegondolni a helyzetbe, milyen kínos pillanatokat élhet át az önmagában ideákat dédelgető hősszerelmes! (Erről most kollégám története jut eszembe, aki egy újsághirdetés alapján ismeretlenül randevúzott egy hölggyel. A megbeszélt rózsacsokorral a kezében álldogált a sarkon, amikor feltűnt és közeledett felé a leány. Szegény Béla már hiába akart, nem tudott elillanni, de még időben kapcsolt, és így vágta ki magát: - Szia, sajnos a barátom nem tudott eljönni, de ezt a virágot neked küldi!) Mr. Romeo még rosszabbul érezhette magát, amikor a nagy találkozás napján leszállt a repülőről email-szerelme, akiről kiderült, hogy valójában nem is nő, hanem egy transzvesztita férfi! Mr. Romeo nem kevéssé neheztelt imádottjára, aki féléves levélváltásuk során csak ezt az egy információt felejtette el magáról megírni. Akár a válós életben, a cyber világban is hatalmas fájdalmakkal, gyötrelmes csalódásokkal párosulhat a nagy (vagy annak vélt) szerelem. Sokan azért választják a számítógépen keresztüli ismerkedés lehetőségét, mert úgy vélik, az anonimitás és távolság folytán a kapcsolatfelvétel veszélytelen, nincs kockázat. Pedig éppen ellenkezőleg! Hosszú ideig gyógyuló lelki sebeket szerezhetnek be azok, akik nem tartják be az Interneten történő ismerkedés alapszabályait. Ha fel akarjuk magunkat vértezni a lehetséges csapdák ellen, érdemes felkeresnünk a http://www.romancesite.com web címet (időközben megszűnt), ahol nagyon sok tanácsot, hasznos tippet kaphatunk arra, hogyan és hogyan ne ismerkedjünk, illetve flörtöljünk a net-en. A weblap több megtörtént esetet mesél el, megadva a lehetőséget, hogy más kárán tanuljunk, és nagyobb eséllyel ismerjük fel a kibetérben ólálkodó zavaros személyiségű kalandorokat. Nehogy azt higgyük, hogy csak a partner hazugságai sordorhatnak érzelmi válságba, néha éppen önmagunk becsapásából fakadnak a negatív következmények. Az online kapcsolatok emberi kapcsolatok ugyan, de a partner láthatatlanságát valamivel ellensúlyozni kell, ezért sokaknál nagy szerephez jut a fantáziálás. Vannak, akik különösen hajlamosak az álmodozásra, és könnyen elveszítik a realitásérzéküket, partnerüket egy regényhőshöz hasonlóan mindenféle külső-belső nemes tulajdonsággal ruházzák fel. Az álomvilágból azután nem tudnak sérülésmentesen visszakeveredni a valós életbe. A herceg az első csók után békává változik, a mese nem várt véget ér. Miben is tér el a virtuálisan szövődő szerelmi kapcsolat az valóditól? Az online kötött kapcsolatok legfőbb jellemzője, hogy óriási szerepet kap a kommunikáció, elsöprő hatalomhoz jutnak a szavak és az általuk kifejezett gondolatok. Míg egy valódi randevú előtt a frizuránkat és a öltözékünket igazítjuk tökéletesre, az Interneten küldött üzenetekben a személyiségünk legjavát, fantáziánkat, intelligenciánkat csillogtathatjuk meg. Megfordul tehát a sorrend, először tárul fel a belső szépség, majd csak egy idő után hullik le a fátyol külső jegyekről, kit mivel tréfált meg a természet. Divatos téma a kibertérben kialakuló szerelemmel foglalkozók körében az a kérdés, hogy vajon kialakulhat-e igaz szerelem pusztán szellemi úton, azaz a másik külső tulajdonságainak ismerete, fizikai vonzalom nélkül? Másképpen téve fel a kérdést: vajon játszanak-e szerepet a férfi vagy a nő külső tulajdonságai akkor, ha már gondolataikat és érzéseiket kicserélve kölcsönösen megszerették egymást? Többen állítják, hogy a szerelem természetével ellenkezik a fizikai vonzalom hiánya, a tekintet, a mozdulatok, a testbeszéd jelzéseitől való megfosztottság. Vannak persze olyan vélemények is, melyek éppen ellenkezőleg, igenis kiállnak az Interneten kötött kapcsolatok mellett, sőt felsőbbrendűnek tartják az emberi gondolatokat kicserélő intenzív kommunikációt a test rezdülései által keltett vonzalomnál. Mindenképpen a háló javára lehet írni azt, hogy az Interneten olyan emberekkel kerülhetünk kapcsolatba, akikkel a valós életünkben aligha találkoztunk, de még ha összetalálkozunk sem igen beszélgettünk volna (magamról sem gondoltam, hogy az első email levelezőtársam egy német kéményseprő lesz, akivel már majd' egy éve folyó levelezésünket, ha nem is érzelmi szálak, de egy közös érdeklődés tartja életben). Vannak esetek, amikor a Háló a valós életben meglévő kapcsolatokat tesz tönkre úgy, hogy az egyik fél virtuális szerelmi kalandba keveredik, ami akár komollyá is válhat. Emlékszem, egy hazai napilap szenzációként tálalta a hírt, hogy egy háromgyerekes anya elhagyta férjét és családját, hogy hozzáköltözzön ahhoz a férfihez, aki Interneten keresztül hálózta be a szívét. Pedig a történet korántsem egyedi. Ann Landers (Chicago Tribune) már népes klubot alakított azokból a nőkből és férfiakból, akik démont látnak a hálózatban, mert az összezúzta házasságukat, vagy társuk örökre elhagyta őket a hálón meglelt igazibb nagy Ő-ért. A hálót persze ostobaság ördögnek lefesteni, rajtunk múlik, hogyan bírkózunk meg a kihívásaival. Miközben sokan ügyesen tudják használni a világháló adta előnyöket, mások elvesztik józan eszüket, "drogosokká válnak", egyik chat room-ból a másikba klikkelnek, napi 10-20 csupa hazugsággal teli emait (még rosszabb esetben körlevelet) szórnak szét kiszemelt áldozataiknak, mindennapi életük része lesz a virtuális flört, mint valami betegség. Sajnos igaz: a háló nagyon is függővé tehet. Egy többszörös szenvedélybeteg saját vallomása szerint könnyebb volt leszokni a kokainról, mint az IRC-ről. Ha valaki mindezek ellenére úgy dönt, hogy a kibertérben keres magának társat, próbálkozhat a számtalan IRC csatornával, online társkeresőkkel, levelező klubokkal, különböző levelező listákkal vagy hírcsoportokkal (HIX-randi, alt.romance, alt.soulmates, stb.), kiteheti a webre grafikusan megalkotott személylapját (pl. a The Virtual Meet Market Place erre kitalált szolgáltatásával), vagy készíthet magának bemutatkozó honlapot, melyen keresztül bármit üzenhet a világnak. Van tehát számos megoldás, csupán élni kell vele. Mindenesetre csak óvatosan, nehogy úgy járjatok, mint Mr. Romeo! Offline pedig tartsátok nyitva a szemeteket, kapcsoljátok ki néha a gépet, és menjetek el egy táncos buliba, mert ahogy valószínűleg ezt a cikket is több fiú olvassa, mint lány, a virtuális partikon is túlsúlyban vannak a férfiak, a magyar lányok pedig még, kevés kivételle, még be sem tették lábukat a virtuális világba, valódi, idejétmúltan romantikus hódításotokra várnak!  

Válasz