Mivel télen a vitaminszükségletünket többnyire déligyümölcsből fedezzük, érdemes róluk bővebben is szólni. A trópusokon és a Földközi-tenger mellékén termelt gyümölcsök választéka óriási, de más európai országokhoz hasonlóan nálunk is citromból narancsból mandarinból grépfrútból banánból kiviből, ananászból fügéből és datolyából fogy a legtöbb.

A citromnál kerüljük a nagy, vastag héjúakat, mivel a kisebb méretű, vékony héjú fajták több levet adnak, így relatíve olcsóbbak. A nálunk kapható fajták közül a legtöbb és legfinomabb lé a szalmasárgára érett olasz citromból nyerhető. Legjobb minőségű és vékony héja folytán legkifizetődőbb a spanyol Valencia, és az izraeli Jaffa narancs. A savanykás ízt kedvelők a görög narancsok közül a krétait keressék, míg a sokak által kedvelt vékony héjú vérnarancsból az olasz a legfinomabb. Szintén különleges fajta a keserűnarancs Nyers fogyasztásra alkalmatlan ugyan, de intenzív, markáns íze folytán kitűnő dzsemet, illetve lekvárt lehet készíteni belőle. Mivel nagyon keserű, édes naranccsal keverve dolgozzák fel. Különleges változata a bergamottnarancs vagy bergamottcitrom, melynek aromás illóolaja adja az angol Earl Grey tea sajátos ízét. A virágjából, leveléből és terméshéjából nyert olajat az illatszergyártásban használják.

Mandarinnál a minőség és a méret között nincs szoros összefüggés, a nagyobb méretűnek azonban több a leve. A vásárlásnál a kevés magot tartalmazó, mély narancsszínű fajtákat részesítsük előnyben, mert ezek ízletesebbek. Grépfrútnál viszont kerüljük a nagyméretűeket, mivel ezeknek többnyire igen vastag a héjuk. Ennek ellenére sokan kedvelik az óriás változatot, mert nem olyan keserű, mint az apró példányok, és a gerezdeket elválasztó hártya is könnyebben lefejthető róla. Ha módunkban áll grépfrútból is Jaffa környékén termettet válasszunk, mert ez a legédesesebb, és a legkevésbé keserű. A vörös húsú grépfrút édesebb és csökkenti a koleszterin- és lipidszintet a vérben, a sárga belű azonban intenzívebb ízű. A grépfrút magjából nyert olaj gomba-, vírus- és baktériumölő hatással rendelkezik. Ma már bármely fitotékában beszerezhető kedvelt termék. Maga a gyümölcs is rendelkezik gyógyhatással. A felmérések szerint a grépfrútot rendszeresen fogyasztók vérében csökken a koleszterinszint. A vörös bélű grépfrút jelentős mennyiségű likopint is tartalmaz. Vigyázzunk azonban a grépfrútlével, mert gátolja a gyógyszerek felszívódását. A benne található vegyület leterheli a pirulák által megcélzott enzimrendszert, így hatóanyagaik nem tudnak lebomlani a májban és a vékonybélben. Ezért a gyógyszerek bevétele előtt és után egy órával ne igyunk grépfrútlevet.

Egyébként a grépfrút nem azonos a néhány évtizeddel ezelőtt növénynemesítők által előállított citrancs-al. Ez a gyümölcs nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A vadcitrom és a narancs keresztezésével állították elő, ezért savanyú ízű narancs lett belőle. Mivel a fogyasztók jobban kedvelik az érett, édes narancsot, mint az éretlen, savanyút; ez a gyümölcs nem aratott sikert. A grépfrút a narancs és a pomeló hibridjeként természetes úton jött létre, és az Antillákon (Barbados szigetén) őshonos. A fogyasztók elutasítása ellenére a citrancs nem tűnt el nyomtalanul. A hobbikertészek szerte a világon termesztik. Tapasztalataikról az Interneten számolnak be. Az egyes weblapokon színes fotókat is találunk a különféle változatokról. Aki kíváncsi a részletekre, a "citrange", illetve a "citrumelo" kulcsszóval kereshet rá. Ne csodálkozzunk azon, ha egyes képeken a citrumelo inkább hasonlít a citromra, mint a narancsra. Ezeknél ugyanis a vadcitromot nem naranccsal, hanem grépfrúttal házasították össze. Ez a fajta hibrid még az előzőnél is savanyúbb, ezért ennek fogyasztása sem terjedt el széles körben.

A több mint száz fajta banán közül legértékesebb a cavendish (kevendis) desszertbanán. Ennek a csokoládéhoz hasonló ízű fajtának az elfogyasztása igazi élvezet. Sajnos nálunk jobbára csak lisztízű normál banánt lehet kapni, a kb. 35 cm hosszú igazi banán mifelénk ismeretlen. Egyébként 100 évvel ezelőtt, amikor még normális éghajlat volt a Földön, Közép-Afrikában 60-80 cm hosszú, és 2 kg súlyú banánok is teremtek. Egy-egy fürt súlya elérte az 1 mázsát. A piacon kapható alig 20 cm hosszú banán ehhez képest korcs. Ráadásul zamatosabb volt, mint a jelenlegi hibridizált fajták. A Dél-Amerikából behozott banánfajták közül a legfinomabb a kolumbiai. Csak a teljesen érett, barna pettyes banánnak van jó íze. Ha még sárga héjú, szobahőmérsékleten hagyjuk érni egy-két napig. Főleg a termőhelyén fogyasztják a törpe banánt. Úgy néz ki, mint egy félbevágott banán. Csupán 7 cm hosszú és kb. 3 cm átmérőjű. Amikor megérik a héja rózsaszínűvé válik. Gyümölcshúsa fehér. Íze kellemes, de csak kimagozva fogyasztható. A trópusi országok fontos konyhai nyersanyaga a főzőbanán. Kisebb mint a gyümölcsbanán, és alacsonyabb a cukortartalma is. A keményítőhányada viszont magasabb, ezért kiválóan alkalmas mártások sűrítésére. Önmagában megsütve és körítésként is gyakran fogyasztják. A külvilágtól elzárt Kubában alapvető élelmiszernek számít.

Kiviből a sötétbarnára érett, feszes héjú, kemény, sötétzöld húsú példányokat vásároljunk. A világos színű éretlen, a ráncos héjú pedig poshadt, élvezhetetlen. Ne fogyasszuk el azonnal, szobahőmérsékleten hagyjuk érni. Akkor a legfinomabb, amikor a héja ujjal benyomható. A kivi vagy más néven kínai egres egyébként tízszer annyi C-vitamint tartalmaz, mint az alma, és nem kezelik növényvédő szerekkel. A kereskedők is nagyon kedvelik, mert utóérő gyümölcs, ezért jól bírja a tárolást. Hűtőházban fél évig eltartható. Termőhelyén bort, likőrt és dzsemet is készítenek belőle. A kuriózumok kedvelői már sárga belű kivit is vásárolhatnak. A kivinek még legalább egy tucatnyi változata van. Ezek csak külsőben térnek el egymástól. A hengeres, trapéz, illetve bogyó alakú változatokat jobbár a hobbikertészek termesztik, kereskedelmi forgalomba nem kerülnek. Új Zélandról származik a kivi különleges változata, a zespri gold Külsőre csak annyiban különbözik tőle, hogy héja sima, nem szőrös, és az alja kissé kicsúcsosodik. Az íze a kivi és a füge szokatlan keveréke. Fokozódó népszerűségét annak köszönheti, hogy valóságos vitaminbomba. 1 kilogrammnyi gyümölcsben a napi C-vitamin-szükséglet kétszerese található, és emellett igen gazdag kalciumban és magnéziumban is.

Ugyancsak sima héjú kivifajta a japánegres vagy más néven weiki. 2-3 centiméter hosszú apró termésének héja zöld. A vékony héj alatt halványzöld színű, édes-savanykás, lédús hús található. Íze és állaga a kivihez hasonló, de nem annyira finom. Létezik egy sötétlila héjú változata is, melynek a húsa bordó. Az ananász minőségéről is sokat elárul a külseje. Mennél jobban kidomborodnak a pikkelyei, annál aromásabb a gyümölcs. Az érett példányoknál a levélkorona élénkzöld, és az egyes levelei könnyen kihúzhatók. Biztató jel, ha az ananászt kézbe véve a méretéhez képest nehéznek érezzük. Az érettség legbiztosabb jele azonban az édeskés, átható illat. Rostos levet, befőttet és bort is készítenek belőle. Kandírozva szintén forgalmazzák. Egyébként a nyers ananász íze sokaknak csalódást okoz, mert korántsem olyan finom, édes, mint az agyoncukrozott, konzervált változata.

A narancs, a citrom és a grépfrút hámozásának leghatékonyabb módja, hogy a héját egy fűrészfogú késsel három helyen körös-körül bevágjuk, majd a húsáig bemetszett héjgerezdeket a kocsány felől rózsasziromszerűen lefejtjük a gyümölcsről. Ezután a visszamaradt fehér bélállományt kaparjuk le róla, és csak utána szedjük szét gerezdekre. A mandarint nem szükséges ily módon bevagdalni, mert ennek héját körömmel is könnyen le lehet fejteni. Ha gyümölcssalátát készítünk, a megtisztított citrusfélék gerezdjeiről ajánlatos eltávolítani a belső vékony hártyát is. Ezáltal nem csak finomabb lesz a saláta, hanem jobban kioldódik a gyümölcs leve.

Grépfrútnál és citromnál ez az eljárás elengedhetetlen, mert ennek a gyümölcsöknek ehetetlenül keserű a hártyája. A módszer kissé hosszadalmas, de egyszerű. Csupán egy vékony pengéjű, éles, hegyes kés, és egy kiskanál kell hozzá. A megtisztított narancsot, citromot vagy grépfrútot válasszuk ketté. Utána szúrjuk a kést a szélső gerezdbe, és vágjuk végig a hártya belső szélét. Tépjük le róla a felvágott hártyát, és a kiskanállal kaparjuk ki alóla a gyümölcshúst. Az alsó hártyát nem érdemes külön eltávolítani. Szúrjuk a kést a következő gerezdbe, metsszük végig a hártyatasakját, és annak felső hártyájával együtt húzzuk le az előző gerezd alsó hártyáját. A filézést a megtisztított gerezdek tárolására szolgáló tál felett végezzük, hogy a kicsöpögő lé ne vesszen kárba. A citrusfélék nyers fogyasztása esetén még ennyit sem kell tenni. A hártyamentesített gerezdeket harapjuk ki. A mandarint szükségtelen filézni, mert olyan vékony a hártyája, hogy nem zavarja a fogyasztását.

A grépfrútról nem csak a fehér bélállományt kell lekaparni, hanem a gerezdekről is le kell fejteni a hártyát, hogy ne legyen keserű. Ennél jóval egyszerűbb fogyasztási mód, hogy keresztben kettévágjuk, és egy mokkáskanállal kivájjuk belőle a gyümölcshúst. A kivivel semmi mást nem kell tenni, mint egy éles késsel vékonyan meghámozni. Ha nem salátába szánjuk, erre sincs szükség. Keresztben vágjuk ketté, és a húsát mokkáskanállal vájjuk ki. Az ananászt ne egészben hámozzuk meg, mert ez meglehetősen fárasztó, és a kemény héj miatt balesetveszélyes is.

Először vágjuk le a két végét, majd szeleteljük fel 0,5-1 cm vastag karikákra. Utána távolítsuk el a közepéből a rostos, fás részt, és csak ezt követően hántsuk le a héját. A másik hámozási mód, hogy a két végét levágjuk, majd az ananászhengert deszkára állítjuk, és egy éles zöldségvágó késsel lefaragjuk az oldaláról a rücskös kérget. Utána keresztben vágjuk karikákra, és a közepében található kemény torzsát pogácsaszaggatóval szúrjuk ki. A déligyümölcsök hámozhatóságát jelentős mértékben befolyásolja tárolásuk időtartama is. Ezért ezt a fajta gyümölcsöt is érdemesebb a piacon megvásárolni, mert ott frissebb, mint a szupermarketekben. Kerüljük az előre csomagolt árut, mivel a hálóban vagy a dobozban szinte mindig akad egy-két romlott, hibás szem.

wikipédia