A TANULÁSI ZAVAROK IDEGRENDSZERI OKAI ÉS A LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK

Agyunk szerkezete nagyon leegyszerűsítve két részből áll.
Az egyik a szürkeállomány, amely egyrészt az agyunk felszínén található agykérget (kortex), másrészt az agy belső területein elhelyezkedő magokat, a kéreg alatti területeket (szubkortikális magok) alkotja.
Az agykéreg egyes területeit és a magokat pályák kötik össze, ezt a részt nevezzük fehérállománynak.

Amikor valamilyen tevékenységet végzünk, akkor agyunk tudatos része, az agykéreg, megfogalmazza a feladatot, a megoldás pedig a tudatalattiban, a szubkortikális régiókban történik. Vagyis a parancsot a tudatos központ adja ki, a végrehajtás pedig nagyrészt az irányításunkon kívül eső területeken zajlik. A feladat típusától függően a feldolgozást az agy más-más része végzi.
Agyunk mindig a legrövidebb utat választja ahhoz, hogy az ingerület eljusson a megfelelő feldolgozó központba. Ha ez az út valami miatt nem járható, akkor a következő legrövidebbel próbálkozik, és így tovább.

Ideális esetben, integrált agyműködés esetén:
- a specifikus agyi funkciók/területek elérhetők,
- a köztük lévő összeköttetések (pályák) szabadon átjárhatók,
- és ez az integrált működés stressz-helyzetben is fenntartható.

Ha valamelyik specifikus agyi funkció blokkolódik, akkor a gondolkodás attól függ, hogy az agy hogyan tudja ezt kompenzálni.
Pl. egy egyszerű szorzási feladatnál, ha a feldolgozó központ elérhető, és a hozzá vezető pályák is teljesen átjárhatóak, rögtön rávágjuk a megoldást.
Néhány embernek azonban hosszabban kell gondolkodnia, az ő esetükben valószínűleg valamelyik specifikus agyterület blokkolt, ezért az agy alternatív utat keres, ami egy kis plusz időt igényel.
Gyakran előfordul, hogy a feladatot egyáltalán nem sikerül megoldani. Ilyenkor általában a számolásért felelős agyközpont, és az alternatív utakat jelentő pályák is blokkoltak.
Extrém esetben olyan mértékű blokkoltság is kialakulhat, hogy az illető egész életében kerülni fogja az új dolgok megismerését, és minden ilyen szituációt erős stresszként fog megélni.
Márpedig az életünk során mindig találkozunk új dolgokkal, vagyis a tanulás ebben az értelemben egy életen át tart. Ezért a részképesség zavarok komoly hátrányokat jelenthetnek egész életünkben. Hiszen ha a fontos agyi funkciók közül egy, vagy több blokkolódik, ez meggátol minket abban, hogy bizonyos feladatokat elvégezzünk, és a kihívásokkal megbirkózzunk.
Létezik egy újszerű kineziológiai módszer, a LEAP Agyintegráció, amely gyors és hatékony megoldás lehet tanulási nehézségek, részképesség zavarok (és számos más probléma) esetén.
A LEAP egy speciális technikával feltárja és megszünteti az idegsejtek blokkjait. Ezáltal integrálja az agy különböző területeit és pályáit, lehetővé téve a teljes aggyal történő tanulást, észlelést, gondolkodást illetve problémamegoldást.

Ekkor a tanulással, vagy egyéb feladattal, élethelyzettel kapcsolatos eddig lefelé húzó kudarc-spirál átalakulhat egy felfelé ívelő sikerspirállá, ezáltal helyreáll az önbizalom, javul az önértékelés.



További információk: www.agyintegracio.hu
TELEFON: 0620-922-1720
http://www.facebook.com/AGYINTEGRACIO

Válasz

érdekes, én épp azt látom, hogy az intellektuális teljesítmény leértékelődik a megszerzett tudáshoz képest. nekem a tanításban (legalábbis szerintem) nem ez okoz gondot, hanem, hogy a tananyag helyett az érdemjegy a legfontosabb cél - ezt a szülők építik a gyerek gondolkodásába. a teljesítési kényszer (és az ebből fakadó stressz) erre irányul. ez, amellett, hogy teljes érdektelenséget szül a tananyag iránt - így aztán tényleg nehéz megtanulni-tanítani - egyéb kellemetlen tünetekkel is jár (puskázás, nem alapos, rövid távú tudás)

Válasz