Első fejezet: A végső megismerés
 
A mahámudrá énekében így szól Tilopa:
 
A mahámudrá minden szó és minden szimbólum felett áll, de neked Náropa, ki megfontolt és kitartó vagy, el kell mondanom:
 
Az ürességnek nincs szüksége támaszra, a mahámudrá a semmin nyugszik. Minden erőfeszítés nélkül, inkább lazán és természetesen, a korlátok ledönthetők – ezáltal a szabadság elérhetővé válik. 
 
 
 
A végső megismerés valójában egyáltalán nem is megismerés, hiszen maga a megismerő elvész.

Tizedik fejezet: A végső megértés
 
A dal így ér véget:
 
A végső megértés túlhaladja ezt is, azt is.
A legfensőbb cselekedet ragaszkodás nélkül ölel fel óriási leleményességet.
A végső beteljesülés a magadban hordozott megvalósítása minden remény nélkül.
A jógi először azt érzi, az elméje úgy zubog, akár egy vízesés;
az út közepén aztán már csak olyan lassan és szelíden hömpölyög, mint a Gangesz;
végül pedig egy véget nem érő, határtalan óceánná lesz, melyben anya és fiú fénye eggyéolvad.

Kilencedik. fejezet: Távolabb és egyre távolabb
 
A dal így folytatódik:
 
Sem adni, sem elvenni, csakis természetesnek maradni szükséges,
mert a mahámudrá minden elfogadáson és minden elutasításon túlról való.
Mivel az álaja nem született, senki sem állhatja útját, és senki sem szennyezheti be.
A meg nem születettség birodalmában minden megnyilvánulás a dharmatában oldódik fel,
S minden önakarat és büszkeség a semmibe vész.
 
Az átlagos, a hétköznapi elme mindig egyre többet és többet akar elvenni a világtól.

Nyolcadik fejezet: Vágd el a gyökereket
 
A dal így folytatódik:
 
Ha elvágod egy fa gyökereit, a levelei elhervadnak,
ha elvágod elméd gyökerét, a szamszára összeomlik.
Bármely lámpás fénye egy pillanat alatt szétoszlatja
a hosszú kalpák sötétségét.
Az Elme erős fénye egy szempillantás alatt
elégeti a tudatlanság fátylát.
 
Aki az elmébe kapaszkodik, nem látja meg az elmén túli igazságot.
Aki a dharmát gyakorolni törekszik, nem találja meg a gyakorláson túli igazságot.

Hetedik fejezet: Az ismeretlen út
 
 
A dal így folytatódik:
 
A kettősségen túljutni királyi szándék.
A figyelem elterelődését leküzdeni fejedelmi gyakorlat.
A nem-gyakorlás útja a buddhák módszere.
Aki ezt az utat járja, eléri a buddhaságot.
 
Oly mulandó e világ, mint a káprázat és az álom – valódi tartalma nincsen.
Mondj le róla, és szakíts rokonaiddal,
vágd el a vágyakozás és gyűlölet minden kötelét,
meditálj az erdőkben és a hegyekben.
 
Ha minden kényszer nélkül ellazultan természetes tudsz maradni,
hamarosan elnyered a mahámudrát, és megvalósítod a nem-megvalósulást.

Hatodik fejezet: Isten lakcíme
 
A dal így folytatódik:
 
A mahámudrában az ember minden bűne elég,
a mahámudrában az ember megszabadul e világ börtönéből.
Ez a dharma mindenek felett álló fáklyája.
Azok, akik ebben kételkednek ostobák,
kik mindörökre szenvedésben és szomorúságban fetrengenek.
 
A felszabadulás felé törekedvén egy gurura kell támaszkodnod.
Amikor elméd elnyeri az ő áldását, közel már a felszabadulás.
 
Ó jaj! Minden értelmetlen e világon, s minden csupán a szomorúság magva itt.

Ötödik fejezet: Az eredendő igazság
 
A dal így folytatódik:
 
A mantra és a paramita gyakorlása,
a szútrák és a szabályok útmutatásai,
az iskolák és a szentírások tanításai nem hozzák el
számodra az eredendő igazság felismerését.
Hiszen ha az elmét bármi vágy betölti,
és ezért az valamely célt kerget, úgy épp a fény rejtezik előle.
 
Aki bár betartja a tantrikus szabályokat, mégis különbséget tesz,
elárulja a szamája szellemét. Vesd el minden tevékenységed,
dobd el minden vágyadat, hagyd, hogy a gondolatok úgy emelkedjenek és apadjanak,
ahogyan az óceán hullámai.

Negyedik fejezet: Olyan légy, mint egy üres bambusznád
 
A dal így folytatódik:
 
Semmit ne tégy a testeddel, csak pihenj,
Csukd be jól a szád és maradj csöndben,
Ürítsd ki elméd, és semmire ne gondolj.
Mint üreges bambusznád, tested úgy pihenjen nyugton.
Se nem adva, se nem elvéve, nyugtasd el az elméd.
A mahámudrá olyan, mint a semmihez nem ragaszkodó elme.
Ekképp gyakorolva, idővel eléred a buddhaságot.
 
Először is a tevékenység természetét és a benne lévő rejtett áramlatokat kell megérteni, különben az ellazulás lehetetlen.

Harmadik fejezet: A sötétség és a fény természete
 
A dal így folytatódik:
 
Korok sötétsége az izzó napot be nem árnyékolhatja;
Ahogy a szamszára hosszú kalpái sem rejthetik a tudat ragyogó fényét.
 
Bár az űrt szavakkal próbálják magyarázni, az űr, mint olyan, kifejezhetetlen.
Bár azt mondjuk, „a tudat oly ragyogó, mint a fény”,
az valójában minden szó és szimbólum felett áll.
Habár a tudat lényegét tekintve üresség,
az mégis minden dolgot magában foglal és tartalmaz.

Második fejezet: A probléma, amelyből minden más probléma ered
 
A dal így folytatódik:
 
Ha valaki semmit nem lát, amikor az űrbe bámul;
ha elméjével felfedezi az elmét, akkor azzal elpusztítja a megkülönböztetést
és eléri a buddhaságot.
 
A felhőknek, melyek az égen vándorolnak, nincs gyökerük, nincs otthonuk;
miként az elmében sodródó, megkülönböztető gondolatoknak sincs.
Amint az én-tudatot meglátod, az ítélkezés véget ér.
 
A térben különböző formák és színek öltenek alakot, de a teret sem a fekete, sem a fehér nem festi meg.