Lehet, hogy Anyáink virágokból lettek,

Édes nektárjukból kis méhecskék ettek,

Porzásuk tovább-szállt zsenge szirmaikra,

Földön szaporodtak, mint vízben az ikra...

Lehet, hogy Angyalok, kiket ide küldtek,

Szerető méhükből gyermekeket szültek,

Aztán tovaszálltak, mint a tarka lepke...

Anyai szívüket itthagyták örökre...

Ő-utánuk most már mindhiába vágyunk,

Réges-régen kihűlt puha gyermekágyunk,

Még eljönnek értünk boldogan, sietve -

Majd ha égi ágyunk nekünk lesz megvetve.

Anyánk a Mindenség, mely folyton átölel...

Mágneses vonzerő, mely sosem enged el,

Álmodd, hogy veled van: teste, szíve, lelke,

Megszülettél, de még most is ott élsz benne!

/Írta: Dr.Krakkói F./