Mostanra sok-éves lettem én,

Mégis evezek létem tengerén...

Nekem sincs Apám, se Anyám,

De van Párom-Lányom-Unokám...

Szívjóságuk gyógyír rám,

Ezért nem bánt a magány...

Értük élek szüntelen,

Lelkük legyen lelkemen...

Boldogság a  Kenyerem!

Sok-sok éve már, hogy találtam egy Embert,

Bejártuk együtt  a Földet és a Tengert...

Repültünk szárnyakon kék felhők felett,

Közben a szívünk Szeretet fészke lett...

Minket már nem csábít földi pompa, rang,

Ami elválaszthat, csakis a nagy-harang...

Ifjúság-Öregkor bennünk összeforrt erő,

A jó házasság titka, ha hűségünk a nyerő!