...ha Amerikából jön egy ember az talán érdekes, vagy szóra sem érdemes...?! Nekem az utóbbi...Minket ugyanis nem a Vadnyugat varázsa, vagy a luxus vágya vezérel a Világ csúcsára, hanem egyetlen Magzatunk szívtől-szívig tartó távolsága... Unokáink bábeli nyelvi színvallása...Az Élet halálos körforgása...A Család fényének csillogása...Noé bárkájának földi biztonsága...Ezért nem is mesélek...Maghasadás, de itthon élek...Mindjárt Hazaérek..ha jó a példa - kövessétek!

-Mi Emberek folyvást rohanunk, ebből tudjuk, hogy élőlények vagyunk...

-Mi Emberek örök vigaszságra vágyunk, hiszen gyakran könny áztatja ágyunk...

-Mi Emberek napról-napra élünk, miközben csalfa öröklétet vélük...

-Mi Emberek földbe gyökereztünk, de az Űrbe hullik le érett gyümölcsünk...

-Mi Emberek keringünk a Földdel, míg az enyészet minket el nem földel...

Az egyik "féltekémnek" az jutott eszébe a másik "Féltekén", hogy:

Lehet művészien hülyéskedni, de a hülyeséget nem volna szabad belekeverni a művészetbe...

Azt tartom öncélú művészetnek, amelyet "flancból" ilik megnézni és illendőségből  kell élvezni...

Szerintem  a "celeb"-ség olyan, mint amikor szürke verebek százai ülnek egy villanydróton és egy kisgyerek felkiált: "jé, mennyi gólya"...

Manapság rengetegen írnak /köztük én is/, de vajon lesz-e annyi kritikus, aki ezek "javát" kiradírozza?...