Mostanra sok-éves lettem én,

Mégis evezek létem tengerén...

Nekem sincs Apám, se Anyám,

De van Párom-Lányom-Unokám...

Szívjóságuk gyógyír rám,

Ezért nem bánt a magány...

Értük élek szüntelen,

Lelkük legyen lelkemen...

Boldogság a  Kenyerem!

Utamra visszanézve, amit holtomiglan bánok,

hogy nem osztottam szét elég boldogságot...

Ha majd életem alkonyán a végszóra várok -

remélem, hogy még sok vigaszt találok...

Azoktól, akiket tiszta szívemből szeretek,

ettől könnyeb lesz az - "Isten Veletek"!