Vajon miről nem írtak még verset ?

Talán,hogy az Ember furcsa szerzet...

Születik, él, majdan végleg elmegy,

Közben küzd, osztódik és szenved...

Nincs válaszunk a sok-sok miért-re,

Mi az mi megérte, ha hirtelen vége...

Élni mégis mind-mind hőn szeretünk,

Élők vagyunk, ameddig csak leszünk!

Sándor, József, Benedek...

A nagy Tavaszi Celebek...

Zsákban hoznak meleget,

Legyen Nekik Szeretet!!!

Télen kihűltek már a szív-égető sírok...

Mától nem sírok, csak néha ríva írok...

Inkább örülök, mást hátha boldogítok,

s jó, hogy még üresek a fedetlen sírok.

Tavasz jön, mókus ugrál fenn a fán...

Mindig van még egy újabb nyitány...

Legyünk hát mi is vidámak, lelkesek,

dobogtassuk meg a túlélő szíveket!!!

Nőnek lenni oly dicső,

Ő a gyermeket Szülő -

A termékeny ős-Anya,

Méhéből kel Magzata.

Lány, Feleség, vagy Anya,

de akkor is, ha Ő - Maga,

férfi ajkán a "NŐ" szava...

egy boldogító, szép ima!