Télen kihűltek már a szív-égető sírok...

Mától nem sírok, csak néha ríva írok...

Inkább örülök, mást hátha boldogítok,

s jó, hogy még üresek a fedetlen sírok.

Tavasz jön, mókus ugrál fenn a fán...

Mindig van még egy újabb nyitány...

Legyünk hát mi is vidámak, lelkesek,

dobogtassuk meg a túlélő szíveket!!!