Higyjétek el, jó nekem most Egyedül,

Fülembe ezer emlék-tücsök hegedül,

Életem búját húzzák egyre csak egyre,

Míg Bánatom felér a Taigetosz hegyre.

Onnan kell lejönni Élve, vagy Holtan...

Nem tudom Vagyok-e, vagy csak Voltam?!

Lelkem katarzisa - Jó Anyám Emléke...

Néma Gyerek lettem, pedig sírni kéne!

Évszakváltás van most épp az én szívemben,

Fagyott szoborrá vált Anyámtól nyert Lelkem...

Tőlem elköltözött, Áldja meg az isten...

Az Ő Feltámadásában mindig szentül hittem!

Lehet, hogy Anyáink virágokból lettek,

Édes nektárjukból kis méhecskék ettek,

Porzásuk tovább-szállt zsenge szirmaikra,

Földön szaporodtak, mint vízben az ikra...

Lehet, hogy Angyalok, kiket ide küldtek,

Szerető méhükből gyermekeket szültek,

Aztán tovaszálltak, mint a tarka lepke...

Anyai szívüket itthagyták örökre...

Ő-utánuk most már mindhiába vágyunk,

Réges-régen kihűlt puha gyermekágyunk,

Még eljönnek értünk boldogan, sietve -

Majd ha égi ágyunk nekünk lesz megvetve.