Nagyapám, ha azt mondta...hó! / Megállt a szekérrel a ló.../

Ha dundi nagy ökröket hajtott.../ "pruk"-ra balra, "csa"-ra jobbra tartott.../

Télen, ha leesett a hófehét porhó, / halkan siklott a nagy lovas szánkó.../

de elolvadt már a régi friss hó.../ égi szekerén trónol jó nagyapó.../

Kis unokáim a hóban játszanak.../  Az idő elszáll, a hóember marad.../

és ha újra halljuk, hogy hó-hó-hó, / Örüljünk, hogy még élünk: hahó-hahó!

Légy erős, egy régi ismerős ment el, akit túléltél döbbenten, / ma földi emlékét, a közös múltat gyászolod síri csöndben.../ Látod, egy szem már megint elszakadt életed gyenge láncán, / és csak reméled, hogy a Többikkel együtt odaát Ő is vár tán...

Előre mentek sokan, akiket ifjan becsültél, szerettél, / millió élményt, képet, szépet Róluk hiába gyűjtöttél? / Ám lehet, hogy mind megvárnak ott fent, a Másvilágon.../  vagy fakadó rügyekké válnak egy szép tavaszi virág-ágon...