Van, hogy a szem lát, de a lélek vakon születik-

és a sötét lelkek mindazt ami jó, élve temetik...

Utamra visszanézve, amit holtomiglan bánok,

hogy nem osztottam szét elég boldogságot...

Ha majd életem alkonyán a végszóra várok -

remélem, hogy még sok vigaszt találok...

Azoktól, akiket tiszta szívemből szeretek,

ettől könnyeb lesz az - "Isten Veletek"!

Az Anyák szívükbe rózsákat ültetnek,

Magvaikból éledő palánták születnek...

Áldott kertjük a szép, zöldellő földi világ,

Virágporukat a szél szórja az Égbe tovább...

Éljenek és szüljenek az örökéltű Anyák!