Eltűnt a színről Munkás és Paraszt,

Mint őszi szélben a lehulló haraszt...

Nem siratta lant, csak sok síri hant,

Mert a Történelem új Eszméket fogant,

Őrölnek a Hatalom korszakos malmai,

Közben egyre nőnek a törmelék halmai.

Zöld réteket várunk, tiszta kék eget...

Ahol labdázhat minden színű Gyerek...

Szív-Piramis épüljön egészen az Égig,

Kézről kézre adva elejétől végig...

S hogy Bábel-tornyaként le ne omoljanak,

A Jóság gyökeréből legyen köré fonat!

Megjött újra a tarkaruhás Ősz,

már a jókedvem se olyan bősz,

mint napos Tavasszal s Nyáron,

puha fészkünkbe várom a Párom,

ahol összebújva ketten áttelelük,

ifjonti, szép emlékeket idézgetünk,

Télapós csengőszára ébredezünk,

Várjuk, hogy Tavasz nyíiljon nekünk!