Eltűnt a színről Munkás és Paraszt,

Mint őszi szélben a lehulló haraszt...

Nem siratta lant, csak sok síri hant,

Mert a Történelem új Eszméket fogant,

Őrölnek a Hatalom korszakos malmai,

Közben egyre nőnek a törmelék halmai.

Zöld réteket várunk, tiszta kék eget...

Ahol labdázhat minden színű Gyerek...

Szív-Piramis épüljön egészen az Égig,

Kézről kézre adva elejétől végig...

S hogy Bábel-tornyaként le ne omoljanak,

A Jóság gyökeréből legyen köré fonat!

Ember az Emberért, ily egyszerű a Fő Cél,

Ne a választó-rács,a  kapocs legyen Acél...

Összekötő háló, Közkincs a Világban,

Szülessünk jászolban, bölcsőben, vagy ágyban!