Légy erős, egy régi ismerős ment el, akit túléltél döbbenten, / ma földi emlékét, a közös múltat gyászolod síri csöndben.../ Látod, egy szem már megint elszakadt életed gyenge láncán, / és csak reméled, hogy a Többikkel együtt odaát Ő is vár tán...

Előre mentek sokan, akiket ifjan becsültél, szerettél, / millió élményt, képet, szépet Róluk hiába gyűjtöttél? / Ám lehet, hogy mind megvárnak ott fent, a Másvilágon.../  vagy fakadó rügyekké válnak egy szép tavaszi virág-ágon...

Bárhogyan is lesz, Ők egykor velünk éltek, a részeink voltak, / nem hisszük el soha, hogy egyszer-csak eltűnt, néma holtak.../ Élünk hát Nélkülük mély hiány-sebbel, sűrű bánat-könnyel tovább, / hisz' látjuk Őket élni, amíg nem megyünk mi is - egy lépéssel Odább...