Első fejezet
Mihály arkangyal szól hozzánk

Én vagyok az, akit Mihály arkangyalnak hívtok, a védelmezőnek, aki az Egyetemes Istenatya/Istenanya jobbján ül. Engem jelölt ki a Nagy Egy, hogy elhozzam a világnak a szabad akarat és szabad választás egyetemes törvényét, miközben Lucifer a bal oldalon áll, hogy szem­ben­állást szítson, hogy a végtelenség, illetve az örök élet spirálja folytonos maradjon.

A Központi Napból jövök, ami túl van az Univerzumotokon, vagy, ahogyan ti mondjátok, Isten székhelyéről, az időből időtlenségbe átterjedő lélegzet ereje által.

Energiagyógyítás a Földön: az emberi test gyógyítói (részlet)

Egyes lelkek a szellemvilágban sérült energia helyreállítására szakosodtak, s alanyunk elmondja, hogy alkalmazza tudattalan spirituális tudását, amikor éppen testben él. Azért is fejleszti a gyógyító tudását, hogy azzal segíteni tudjon az embereknek, és több energiagyógyítási módszert ismer, köztük a reikit is. A hipnózisáig nem is sejtette, honnan ered az ő spirituális gyógyító ereje.

Egyedül ültem le olvasni a parkban,

Szomorú fűzfának védő árnyékában.

A csalódottságra volt elég jó okom.

Megbántott a világ,ezt vettem én zokon.

Ha ettől még nem lett volna elég rossz a napom,

Elém állt egy kisfiú,izgatott volt nagyon.

Kipirult s kifulladt a játék hevében;

Felhevülten így szólt:"Néni,ide nézzen!"

Kezében elhervadt virág kornyadozott,

Lankadt szirmai tán nem látták a napot.

Halott virágával küldtem volna tova,

Mosolyt színleltem hát,s bámultam máshova.

...Egy szép piros "rózsa hevert lenn a porban,

Mellette férfiak és nők haladtak el sorban,

Mindenki ráfigyelt, mindenki megnézte,

Olyanok is voltak kik felvették kézbe.

De el egyse vitte, mind eldobta újra,

Igy került a rózsa ismét a porba, s az útra.

E méltatlan bánás a szívemig hatott.

S míg csak fel nem vettem, nyugodni nem hagyott.

De biz "én" is dobtam mert nem volt már szára,

Igy a szép rózsafej, szemétnek lett szánva.

Míg tűnődtem sorsán, meglepetés történt:

Kivétel törte át a szokást, a törvényt.

Járom a réteket,

felidézem az elmúlt éveket.

Kezdem a tulipán

bánatos, piros mosolyán.

Azt üzeni, hogy talán

az élet szebb lesz ezután.

Most előttem a rózsa,

az elmúlás hírmondója.

Ahogy a szirmok lassan lehullnak,

a napok eltelnek,

az évek elmúlnak.

Amott virít a nárcisz,

oly vidáman énekel,

örömében, illatától

a mező színes dalra kel.

Ha még tovább nézek,

még szebb lesz az ének,

ám már nem a rétek,

virágok világa,

csak egy álom tűnődő,

tündöklő varázsa.

Anyám a vad Délen szült engemet,

Bőröm koromszín, ám lelkem fehér!

Angyalfehér az angol kisgyerek,

Én koromszín, mint fény nem járta éj.

Anyám egy fa tövén oktatgatott,

S míg ültünk ott, s élveztük hűvösét,

Ölébe vett, egy csókot is adott,

S így szólt, Keletnek lendítve kezét:

"Lásd, kél a nap! A napban Isten ül,

Ő szórja ránk a fényt, a meleget,

Hajnalban enyhülést, délbe derüt

Tőle kapnak vadak, fák, emberek.

Mert te ilyen vagy s ők olyanok

és neki az érdeke más

s az igazság idegállapot

vagy megfogalmazás

s mert kint nem tetszik semmi sem

s mert győzni nem lehet a tömegen

s ami szabály, mind nélkülem

született:

ideje volna végre már

megszöknöm közületek.

Mire várjak még tovább, a jövőt

lesve alázatosan?

Fut az idő, és ami él,

annak mind igaza van.

Én vagy ti, egyikünk beteg;

és mégse nézzem a fegyvereket,

hogy szeretet vagy gyűlölet

közelít-e felém?

Áldd meg ezt a parányi szívet, hófehér lelket,

mely elnyerte az ég csókját a földi életre.

Szereti a nap tündöklő fényét és az anyja

boldog mosolyát.

Nem gondol megvetéssel a porra, és nem vágyik

csillogó aranyra.

Áldd meg őt, és öleld szorosan a szívedre.

Száz keresztúton át idetalált. Ő tudja a

titkát, hogy választott ki a tömegből téged,

ajtód elé lépett, és kezedbe fogózva kérdezte

az útját.

Híven követ, csacsog, és nevet, és a szíve nem

ismeri a kételyt.

Én úgy szerettem volna élni

Minden halandóval beszélni

Mindenkinek nevét kérdezni

Mindenkinek szívét érezni

A járdán osztani a virágot

Tegezni az egész világot

Megsímogatni ami állat

Érinteni minden fűszálat

Imádni végtelen sereggel

A napot ha fellángol reggel

És énekszóval összejönni

Az esti csillagnak köszönni

S testvéri csókkal hazatérni

Én így szerettem volna élni!

Hét élet

Will Smith jószívű adóügynökként hét idegen életét teszi jobbá

A szerző véleménye:

Gabriele Muccino felkavaró történetében valaki úgy akar megszabadulni az őt nyomasztó titoktól, hogy teljesen megváltoztatja hét idegen ember életét. Jól kitervelt minden, csak arra nem számít, hogy beleszeret az egyikbe a hét kiválasztott közül. A Hét élet egy izgalmakkal teli, rendhagyó love story, amely provokatív kérdéseket tesz fel életről és halálról, szerelemről és barátságról, miközben azt kutatja, milyen rejtélyes szálak kötik össze a különböző emberi sorsokat.