Mese az üvegablakról és a Fényről

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesebeli ország, ahol olyan magasra nőttek a hegyek, hogy csúcsaik már az égbe nyúltak. Az egyik hegyen volt egy fennsík. Csodálatos kilátás nyílt innen a környező vidékre. Mindenhol hegyek, a levegő kékesfehéren remegett, s oly tiszta volt, hogy messziről, a tenger felől idehallatszott a sirályok hangja.

A fennsíkot üde, zöld gyep borította, s nem volt itt más, csak egy szerény, csendes kis templom, s körülötte vörös rózsák.

Kicsi angyal könnye pereg

vigasztalja égi sereg.

Elveszett a glóriája

egyik felhőn sem találja.

Ezüst fényű, kicsi ékszer

viselése sosem kényszer.

Büszke volt rá nagyon-nagyon

értéke nem kincs vagy vagyon.

Hold sugárból éjjel szőtte,

szeretete fogta össze,

fényét tiszta lelke adta.

Vigyáz reá, megfogadta!

...és lám, mégis nyoma veszett!

Szégyen, hogy mindez megesett!

Hol lehet most?- kérdi ríva,

társaira tekint sírva.

Kutat szemük messze nézőn,

szól az egyik együtt érzőn:

Talán leesett a Földre.

"Igaz mese Luciferről

Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor a Föld éppen csak elkészült,és úgy ragyogott, mint egy újszülött csillag, az Úr végigsétáltzöld dombjain és völgyein, és szeretettel nézett teremtményeire. Elnézte az állatokat és a madarakat, zöld dombjain és völgyein, és szeretettel nézett teremtményeire. Elnézte az állatokat és a madarakat, a fákat és a virágokat, a tengereket és a hegyeket, aztán elnézte az embereket... És szerette mindegyiküket, és azok is szerették őt. De egy rövid idő után elszomorodott az Úr, és az angyalok, akik körülötte voltak, aggodalmasan kérdezték, miért könnyezik.Ő pedig mondá: "Elnéztem az embert, és láttam az irántam való szeretetét,de ez a szeretet csak azért van, mert én vagyok az egyedüli, akiről tudomása van. Azért szeret, mert nincsen más, akit szerethessen.Szabad akaratot szándékozom adni neki, hogy szerethessen, amikor akarja, és így tudjam, hogy ha egy ember azt mondja: "Szeretem az Urat"ez azért van, mert úgy döntött, engem szeret.Ahhoz pedig, hogy ez így legyen, kell lennie valakinek, aki ellenkezni fog Velem, és arra kísérti az embert, hogy megtagadjon Engem azért, hogy mindenki a saját szabad akaratából dönthesse el,egyedül hozzám fordul-e. Szóljatok ti, angyalok, melyikőtök tenné meg ezt az irántam való szeretetből, ki hagyná el színemet az idők végezetéig?Ki tagadna meg engemés kísérelné meg az embert velem szembefordítani azért,hogy az a saját szívében dönthesse el, kit akar szolgálni?" Akkor az angyalok mind elfordították orcáikat és könnyeztek,az Úr pedig közéjük lépett, és mindegyiküket megkérdezte: "Megtennéd ezt Értem?Ki szállna szembe velem a kedvemértés űzetne ki a mennyek országából?

A Kicsi Lélek meséje

"Egyszer volt, hol nem volt, az időtlenségen túl, volt egy kicsi lélek, aki ezt mondta Istennek: "Tudom ám, hogy ki vagyok én!"
Ez csodálatos! Ki vagy? - kérdezte Isten.
Én vagyok a Fény! - kiáltotta a Kicsi Lélek.
Isten szélesen mosolygott. Nagyon helyes! - kiáltott fel. - Te vagy a Fény.

A kicsi lélek nagyon boldog volt, hogy rájött arra, amit a Királyságban már az összes lélek tudott.
Pompás! - mondta - Ez igazán király!

De hamarosan, ez már kevésnek bizonyult.

A Földanya meséje

Üdvözöllek benneteket, Földanyátok vagyok, ki most itt e csatornán át szólok. Tudjátok, szerető szívemet kitártam felétek, s befogadlak benneteket a Teljességben.
Együtt indultunk el a Szellemnek útján, és bejártunk sok tér és időzónát. Ahogy együtt fejlődünk itt most a Fényben, kiteljesedik létünk az Egységben.
Egy mesét mondok el most nektek, kérlek, szavamra figyeljetek. VAN a Szent isteni Fény, az igaz Teljesség, a Minden Létező, kavargó Szent Erő.