Átölel a Fény

" Szeretnék angyalként az

emberek lelkébe látni,

egy pillanatra megérinteni őket,

s mélyen a szívükbe ásni.

Megőrizni mosolyukat,

s cserébe az enyémet adni,

átélni minden élményüket,

s őket nem szenvedni hagyni.

Átölelni őket, ha éppen

egyedül vannak,

csókot adni nekik,

de csak aki megérdemli annak.

Velük zokogni, s

örülni, amikor csak lehet,

hiszen ez a legtöbb,

amit egy angyal megtehet. "

Az Úr Angyala!

Egy szép napon az Úr hivatta Angyalát:

- Repülj le a földre, ott sokan várnak Rád.

Nézd meg mire vágynak, mi nekik a kincs.

Remélem nem olyan, mi a mennyekben sincs.

Olyan sokan imádkoznak, hogy tegyek csodát,

Menj és derítsd ki ennek az okát.

Tudd meg mi kell nekik, mi az, mire vágynak,

Hogy boldogságot adhassunk az egész világnak.

Az angyal elrepült. Három nap odavolt.

Várták az angyalok, a csillagok, meg a hold.

Harmadnap visszatért, fáradt volt, elgyötört.

Angyalnak született

Felhőt… bárányfelhőt nézett-

Ahogy egy angyal épp belelépett.

Lába nyomán a habos szeletek,

Lágy ringatózásba kezdtek.

Ringass, Ó ringass szédület!

Varázsolj el fákat, s füvet.

S ti, csivitelő kismadarak,

Tanítsatok neki angyaldalokat.

S ki ott van lenn és csak néz,

Kinek szíve emlékektől nehéz…

Megremegtet szemet, s szájat,

Adjatok hát neki angyalszárnyat!

Éjhegyből reggelt ásott a Hold.

Az űr felé fényességet tolt.

Egy napon egy fiatal megállt egy nagyváros központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt a szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott.
Az ifjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek:
a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget elsüllyed.
Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.
Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.
Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott:
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett. Ő megkérdezte:
- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?

Éjjel az égen egy fénypont jön el,

Nézem szememmel, követni kell.

Úgy közelít ő, mint nagy madár,

Csodálatos-szép szárnyakon jár.

Úszik a fényben, leszáll elém,

Két kezét egyre nyújtja felém.

Érints meg engem, fogd a kezem,

megállni előttem, erőd legyen!

Átadok most egy jó hírt neked,

Egy angyal az égből megérkezett.

Hirdessed, hívd az embereket,

Fényt hozok közétek, s szeretet.

Mennyei angyal föntről leszállt,

Hirdetve nékünk égi hazát.

Kicsi angyal könnye pereg

vigasztalja égi sereg.

Elveszett a glóriája

egyik felhőn sem találja.

Ezüst fényű, kicsi ékszer

viselése sosem kényszer.

Büszke volt rá nagyon-nagyon

értéke nem kincs vagy vagyon.

Hold sugárból éjjel szőtte,

szeretete fogta össze,

fényét tiszta lelke adta.

Vigyáz reá, megfogadta!

...és lám, mégis nyoma veszett!

Szégyen, hogy mindez megesett!

Hol lehet most?- kérdi ríva,

társaira tekint sírva.

Kutat szemük messze nézőn,

szól az egyik együtt érzőn:

Talán leesett a Földre.

Szeretnék egy meseerdőt, olyan álommal szőtt,

elérhetőt, kis házikót patakokkal, lágyan formált dús fodrokkal.

Virággal telt selymes rétet, tücsökhangút, mely

dalra késztet, elsuhanó pillangókat, szivárványon hintázósat.

Magas hegyen lágy szirteket, rajta délceg törzsű fenyveseket, szélben hajló búzatáblát, mely égig nyújtja dús kalászát.

Ezerszínű rózsakertet, mi illatával könnyet ejtet,

hegyoldalon zuhatagot, mely a napfénytől tükröt ragyog.

Nem a természet teremtett:

Megálmodott valaki.

Úgy születtem, hogy a lelke

Káprázattal volt teli.

Első percem varázslat volt,

Szép, akár egy ének:

Élek, amíg álmodom, és

Álmodom, míg élek.

A mesék népe fogadott be,

Ő látta meg álmom,

Közöttük már otthon vagyok

Bárhol a világon.

A Képzelet tart össze minket,

Nem helyek vagy népek;

Élek, amíg álmodom, és

Álmodom, míg élek.

A mi világunk végtelen, és

Sok benne a rossz dolog.

Kinek Csillaga van,

legyen maga a béke,

hogy minden dolga itt

békében menjen végbe!

Kinek Csillaga van,

legyen felette bátor:

szeressen vakmerőn,

de érte mit se várjon!

Kinek Csillaga van,

öltözzék friss reménybe,

hogy ISTEN LELKE is

cselekszik benne, érte!

Kinek Csillaga van,

ámuljon, mert az IGE

testté lett, s boldogan

daloljon Róla szíve!

(Füle Lajos)

A kis herceg és a róka találkozása (a barátságról)

Jó napot! - mondta a róka.

- Jó napot! - felelte udvariasan a kis herceg. Megfordult, de nem látott senkit.

- Itt vagyok az almafa alatt - mondta a hang.

- Ki vagy? - kérdezte a kis herceg. - Csinosnak csinos vagy...

- Én vagyok a róka - mondta a róka.

- Gyere, játsszál velem - javasolta a kis herceg. - Olyan szomorú vagyok...

- Nem játszhatom veled - mondta a róka. - Nem vagyok megszelídítve.

Egymáshoz szelídült lelkek vagyunk,
akik pár léptet együtt ballagunk,
amíg az utunk egy irányba visz,
talán örökké, vagy csak holnapig.

Nincs tér, és nincs idő kettőnk között;
lelked vendégül hozzám költözött,
s egy apró rezdülés, egy csendes hang
már énbelőlem is Tebenned van.

Magam felé vezetsz, a mélybe le,
s ösvényt nyitok én is bensőd fele.
Egymásra néz szemünk, s tükörbe néz,
igaz tükröt tart két baráti kéz.

Látod bennem, mit én nem láthatok,
szememről oldasz minden hályogot,
s elém teszed szépítés nélkül azt,
mi lépteimben gátol, megakaszt.

Ha a gyerekek kritizálva élnek,

Megtanulnak megbélyegzettnek lenni.

Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek,

Megtanulnak veszekedni.

Ha a gyerekek kicsúfolva élnek,

Megtanulnak szégyenlősnek lenni.

Ha a gyerekek megszégyenítve élnek,

Megtanulják bűnösnek érezni magukat.

Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek,

Megtanulnak türelmesnek lenni.

Ha a gyerekek bátorítva élnek,

Megtanulnak bízni.

Ha a gyerekek dícsérve élnek,

Megtanulják megbecsülve érezni magukat.

Ha van valamid, ami jó,

Ami barátaiddal megosztható,

Legyen bár csak egy apróság:

Hozhatja Isten áldását.

Add tovább!

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,

De segít megharcolni egy-egy csatát.

Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,

Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.

Add tovább!

Ne feledd a másik fájdalmát!

Te kell, hogy segítsd az úton tovább.

Egy kedves szó vagy egy mosoly

Áldás lehet a másikon.

Add tovább!

Ha tudsz egy kedves történetet,

Vagy hallottál az utcán jó híreket,

Vagy jó könyvet rejt a szobád,

Mely segít elűzni a másik bánatát,

Add tovább!

Próbára tette Isten a lelkemet.

Adott számomra testet, szellemet.

Adott szülőt, földi életet.

Szólt az Úr, s útnak engedett

Tiéd a vágy, a gondolat!

"Szeresd felebarátodat, mint magadat!"

Tiéd a sorsod, tégy amit akarsz,

szabad vagy, jó s rossz közül választhatsz.

De vígyázz, mert egyszer mindenről számot adsz!

Foghatod a kezem. S ha jót kérsz, kaphatsz,

De el is engedhetsz, nélkülem is haladhatsz.

Segíthetsz azon, ki porba hullt,

ki feléd kiállt, mert nyomorult.

Váci Mihály: Pipacsok a búzamezőben

Búza, búzakalász!

véle szél hadonász:

hajlik, lengedezik,

amíg cseperedik.

Búza, búzakalász.

Színe még nem arany:

mint a fű, csak olyan.

Szerte búzamező

zöld színben repeső,

- színe még nem arany.

Amíg érik a mag,

lassan, jó nap alatt,

- könnyű kis pipacsok

szirma, lángja lobog,

amíg érik a mag.

Messze virítanak.

Lenge szirmaikat

rázva vérpirosan,

mag felett magasan,

messze virítanak.

Csak tánc az élet

Ártatlan tánc, őrült forgatag,

Száll az öröm és kín hangja.

Táncol a világ, pörög az élet,

A nappal öleli az éjjelt.

Táncol az élő a holttal

Ölelkezik a nap a holddal.

Csókot vált a kín, s az öröm,

Egymást váltja zene, s csönd.

Párját elhagyni képtelen,

Hívja magához a nap az éjjelt.

A nappal megöli kedvesét, az éjt,

Hogy aztán világos legyen az ég.

S az hamvába csókol az éjnek,

Hogy feltámadjon, s éljen

 MIHÁLY ARKANGYAL

OLTALOM

Színe: kék, aranysárga

"Oltalmazlak az alantas energiáktól, és vigyázok rád, a szeretteidre és az otthonodra."

Nevének jelentése: ki olyan mint Isten, Istenhez hasonló.

Legfõbb célja: megszabadítani a földet és lakóit a félelmekbõl eredõ mérgektõl.

Jelenlétét lilás kékes fényszikrák jelzik.

Gyakran ábrázolják karddal, az igazság mérlegével, vagy a védelem kék lángjával a kezében.

GÁBRIEL ARKANGYAL

ÚTMUTATÁS

Színe: indigókék, rézbarna

Nevének jelentése: Isten ereje, Isteni erõ, Isten az én erõm, erõsségem.

Amikor felkészültél rá, Gábriel közli veled, melyek a fő feladataid spirituális fejlődésed érdekében.

Isten szava, a jó hír hozója.

Akkor kérjük segítségét, ha energikusabbak, eredményesebbek szeretnénk lenni , ha cselekednünk kell.

Akkor is Őt hívjuk, ha női dolgokban megerősítésre van szükségünk.

RAFAEL ARKANGYAL

GYÓGYÍTÁS

Színe: zöld

"Ha hű maradsz magadhoz, tudni fogod hogyan élj!"

Nevének jelentése: Isten gyógyító hatalma, Isten meggyógyít

A teljesség és az egység Arkangyala is

Rafael tiszta, feltétlen szeretettel gyógyít

Jelenlétét smaragdzöld fényszikrák jelzik

Akkor hívjuk segítségül, ha betegségben szenvedünk, ha mûtét elõtt állunk, vagy ha valamilyen fájdalmunk van. Beteg barátunk, családtagunk megsegítésére is kérhetjük segítségét.

SZOLGÁLAT és BÉKE

Színe: lila, aranysárga

"Figyelj oda felmerülõ gondolataidra és ötleteidre, mert ezek válaszok imáidra."

Nevének jelentése: Isten Fénye, Isteni Fény és tûz.

Uriel tüze sugallat

Rávilágít a helyzet lényegére

Akkor hívjuk segítségül, ha nem találjuk a belsõ békénket, ha félelmeinktõl meg szeretnénk szabadulni. Ha nem tudunk egy helyen megállapodni, azaz állandó nyughatatlanságban vagyunk és szeretnénk ettõl megszabadulni.

"Igaz mese Luciferről

Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor a Föld éppen csak elkészült,és úgy ragyogott, mint egy újszülött csillag, az Úr végigsétáltzöld dombjain és völgyein, és szeretettel nézett teremtményeire. Elnézte az állatokat és a madarakat, zöld dombjain és völgyein, és szeretettel nézett teremtményeire. Elnézte az állatokat és a madarakat, a fákat és a virágokat, a tengereket és a hegyeket, aztán elnézte az embereket... És szerette mindegyiküket, és azok is szerették őt. De egy rövid idő után elszomorodott az Úr, és az angyalok, akik körülötte voltak, aggodalmasan kérdezték, miért könnyezik.Ő pedig mondá: "Elnéztem az embert, és láttam az irántam való szeretetét,de ez a szeretet csak azért van, mert én vagyok az egyedüli, akiről tudomása van. Azért szeret, mert nincsen más, akit szerethessen.Szabad akaratot szándékozom adni neki, hogy szerethessen, amikor akarja, és így tudjam, hogy ha egy ember azt mondja: "Szeretem az Urat"ez azért van, mert úgy döntött, engem szeret.Ahhoz pedig, hogy ez így legyen, kell lennie valakinek, aki ellenkezni fog Velem, és arra kísérti az embert, hogy megtagadjon Engem azért, hogy mindenki a saját szabad akaratából dönthesse el,egyedül hozzám fordul-e. Szóljatok ti, angyalok, melyikőtök tenné meg ezt az irántam való szeretetből, ki hagyná el színemet az idők végezetéig?Ki tagadna meg engemés kísérelné meg az embert velem szembefordítani azért,hogy az a saját szívében dönthesse el, kit akar szolgálni?" Akkor az angyalok mind elfordították orcáikat és könnyeztek,az Úr pedig közéjük lépett, és mindegyiküket megkérdezte: "Megtennéd ezt Értem?Ki szállna szembe velem a kedvemértés űzetne ki a mennyek országából?

A Kicsi Lélek meséje

"Egyszer volt, hol nem volt, az időtlenségen túl, volt egy kicsi lélek, aki ezt mondta Istennek: "Tudom ám, hogy ki vagyok én!"
Ez csodálatos! Ki vagy? - kérdezte Isten.
Én vagyok a Fény! - kiáltotta a Kicsi Lélek.
Isten szélesen mosolygott. Nagyon helyes! - kiáltott fel. - Te vagy a Fény.

A kicsi lélek nagyon boldog volt, hogy rájött arra, amit a Királyságban már az összes lélek tudott.
Pompás! - mondta - Ez igazán király!

De hamarosan, ez már kevésnek bizonyult.

A Földanya meséje

Üdvözöllek benneteket, Földanyátok vagyok, ki most itt e csatornán át szólok. Tudjátok, szerető szívemet kitártam felétek, s befogadlak benneteket a Teljességben.
Együtt indultunk el a Szellemnek útján, és bejártunk sok tér és időzónát. Ahogy együtt fejlődünk itt most a Fényben, kiteljesedik létünk az Egységben.
Egy mesét mondok el most nektek, kérlek, szavamra figyeljetek. VAN a Szent isteni Fény, az igaz Teljesség, a Minden Létező, kavargó Szent Erő.

A bölcs kínai vízhordó

Kínában egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt, és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap - a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba.