Nem a természet teremtett:

Megálmodott valaki.

Úgy születtem, hogy a lelke

Káprázattal volt teli.

Első percem varázslat volt,

Szép, akár egy ének:

Élek, amíg álmodom, és

Álmodom, míg élek.

A mesék népe fogadott be,

Ő látta meg álmom,

Közöttük már otthon vagyok

Bárhol a világon.

A Képzelet tart össze minket,

Nem helyek vagy népek;

Élek, amíg álmodom, és

Álmodom, míg élek.

A mi világunk végtelen, és

Sok benne a rossz dolog.

Rájöttem: sok ember ébren

Jár, amíg én álmodok.

De néha ők is álmodnak még,

És ezért nem félek:

Élek, amíg álmodom, és

Álmodom, míg élek.

Addig, míg a Káprázatnak

A Tél nem vet véget:

Élek, ahogy álmodom, és

Álmodom, hogy élek.

(Szerző: ismeretlen)