Járom a réteket,

felidézem az elmúlt éveket.

Kezdem a tulipán

bánatos, piros mosolyán.

Azt üzeni, hogy talán

az élet szebb lesz ezután.

Most előttem a rózsa,

az elmúlás hírmondója.

Ahogy a szirmok lassan lehullnak,

a napok eltelnek,

az évek elmúlnak.

Amott virít a nárcisz,

oly vidáman énekel,

örömében, illatától

a mező színes dalra kel.

Ha még tovább nézek,

még szebb lesz az ének,

ám már nem a rétek,

virágok világa,

csak egy álom tűnődő,

tündöklő varázsa.