Angyalnak született

Felhőt… bárányfelhőt nézett-

Ahogy egy angyal épp belelépett.

Lába nyomán a habos szeletek,

Lágy ringatózásba kezdtek.

Ringass, Ó ringass szédület!

Varázsolj el fákat, s füvet.

S ti, csivitelő kismadarak,

Tanítsatok neki angyaldalokat.

S ki ott van lenn és csak néz,

Kinek szíve emlékektől nehéz…

Megremegtet szemet, s szájat,

Adjatok hát neki angyalszárnyat!

Éjhegyből reggelt ásott a Hold.

Az űr felé fényességet tolt.

Sugarakban úszik most az ég.

Táncot jár rá a messzeség.

Ropjad Angyalfi, te is ropjad!

Míg a tündérlányok hajat bont’nak.

Járd a táncot, míg lábad bír…

Míg ég alján álmot nem fest a pír.

Feltámadt a kavargó esti szél.

Dobszó hangján szerelmet mesél.

S míg az újabb reggel csendesítő fénye

Elér a szenvedélytől duzzadó rétre…

Angyal születik ott, hol azelőtt

A szerénység lakott.

Türelemből kovácsolt éghíd.

Rajt’ sorban áll: tisztelet, becsület és hit.

Korlátjai angyalok hada,

Szívükben zeng a szeretet dala.

A dal, melyet tőled tanultak,

S tiszteletedre naponta dalolnak.

Kezükben égi áldás rózsapárnán,

Oszd szét Angyalfi!

Ne legyen egy szív se árván…