Csak tánc az élet

Ártatlan tánc, őrült forgatag,

Száll az öröm és kín hangja.

Táncol a világ, pörög az élet,

A nappal öleli az éjjelt.

Táncol az élő a holttal

Ölelkezik a nap a holddal.

Csókot vált a kín, s az öröm,

Egymást váltja zene, s csönd.

Párját elhagyni képtelen,

Hívja magához a nap az éjjelt.

A nappal megöli kedvesét, az éjt,

Hogy aztán világos legyen az ég.

S az hamvába csókol az éjnek,

Hogy feltámadjon, s éljen.

S most az éj öli meg a nappalt,

Hogy most ismét lehessen holnap.

Szemébe fájdalom, s könny szökik,

De tudja ennek így kell lenni.

Örök körforgás, mit elhagyni nem lehet,

Örök fájdalom, mit szerelem övez.

Egy tánc, mi egy életre szól,

Egy dal, mit örökké dalolsz.

/ Nagy Veronika /