Áldd meg ezt a parányi szívet, hófehér lelket,

mely elnyerte az ég csókját a földi életre.

Szereti a nap tündöklő fényét és az anyja

boldog mosolyát.

Nem gondol megvetéssel a porra, és nem vágyik

csillogó aranyra.

Áldd meg őt, és öleld szorosan a szívedre.

Száz keresztúton át idetalált. Ő tudja a

titkát, hogy választott ki a tömegből téged,

ajtód elé lépett, és kezedbe fogózva kérdezte

az útját.

Híven követ, csacsog, és nevet, és a szíve nem

ismeri a kételyt.

Orizd hitét, vezesd biztos kézzel, és áldd meg őt.

Tedd a fejére a kezed, és kérd istenedet, hogy

ha parányi lába nyomában vészjósló hullámok

kelnek, fentről kapja a szelet, és kifeszített

vitorlákkal elérje a béke kikötőjét.

A nagy rohanásban ne felejtsd el őt, engedd,

hadd jöjjön közel szívedhez, s a kezed

pihentesd meg áldón a fején.