1978. május1. Egy kis erdei tisztáson, a vadászház mellett felállított színpadon utolsó fellépőként messzezengő hangján mondta a verset, miközben érezte, hogy valami szokatlan érzelem lengi körül. Nem a madárcsiripelés, mely továbbította szavait, sem a szellő mely belekapott hosszú, derekát is eltakaró szőke hajába. Nem, ez valami más, eddig még soha nem tapasztalt bizsergető érzés volt. A gyomorból indult, lassan, nagyon lassan kúszott felfelé. A szereplésnek, a hivatalos műsornak vége, nemsokára kezdődhet a mulatozás. A zenekar már a hangolás végén tart, de az érzés, még mindig nem múlik, csak kúszik tovább. Hirtelen ismét feltámad a szél összekuszálva a már amúgy is rakoncátlan fürtöket... A nevesincs együttes a húrok közé csap, az énekes pedig a rabul ejtett lány szemébe nézve elkezdi énekelni a dalt, mely akkor és ott csak neki szólt, s mitől az a kellemes, melengető érzés végre elérte célját. A szívet.

Egyszer a nap
Úgy elfáradt,
Elaludt mély,
Zöld tó ölén,
Az embereknek
Fájt a sötét,
Ô megsajnált,
Eljött közénk -

Igen, jött egy gyöngyhajú lány,
Álmodtam, vagy igaz talán,
Így lett a föld, az ég
Zöld meg kék, mint rég,
Igen, jött egy gyöngyhajú lány,
Álmodtam, vagy igaz talán -

A hajnal kelt,
Õ hazament,
Kék hegy mögé,
Virág közé,
Kis kék elefánt
Mesét mesélt,
Szép gyöngyhaján
Alszik a fény.

Igen, él egy gyöngyhajú lány,
Álmodtam, vagy igaz talán,
Gyöngyhaj azóta rég
Mély tengerbe ért,
Igen, él egy gyöngyhajú lány,
Álmodtam, vagy igaz talán -

Mikor nagyon
Egyedül vagy,
Lehull hozzád
Egy kis csillag,
Hófehér gyöngyök
Vezessenek,
Mint jó vándort
Fehér kövek -

Igen, ébredj, gyöngyhajú lány
Álmodtam, vagy igaz talán
Ránk vár gyöngye mögött
Ég és föld között

Igen, hív, egy gyöngyhajú lány,
Álmodtam, vagy igaz talán,
Rám vár gyöngye mögött,
Ég és föld között,
Igen, hív, egy gyöngyhajú lány,
Álmodtam, vagy igaz talán, --