Úgy kezdődött, hogy Kósza feldobta az  almát,  Tagore elkapta és beleharapott, én pedig elcsentem Tőle, s megettem (a csutkáját aki szereti, viheti).
Ízlelgettem csócsálgattam, s a következő kérdések fogalmazódtak meg bennem:

Eme hatalmas alma exportalma, vagy importalma?

Ártalmas, vagy inkább ártalmatlan? Étkezésre alkalmas, vagy alkalmatlan?

Leszedésekor érzett-e fájdalmat, s ha igen, akkor az borzalmas és hosszadalmas volt?

Birodalma merre volt? Az alkalmazottja irgalmasan bánt vele? Elhatalmasodott-e rajta a bizalmatlanság, vagy bizalma töretlen maradt a forgalmazója iránt? Volt egyáltalán fogalma, hogy egyeduralma véget ért? Felhatalmazott valakit, hogy forradalmasítsa az almaszüretelést?

Tudom, hogy fogalmazványom, melyet eme fogalmazópapírra vetettem, kissé bonyodalmas, olvasása fáradalmas (Nektek), de az én jutalmam, javadalmazásom egy gyönyörű balmazújvárosi, szilárd halmazállapotú ALMA.