A sajtolt tea (csin-ja-csa) -félék csoportjának elnevezése a tea előállítása során nyert végső formájára utal. A téglaalakúra sajtolt tömbtea már a Tang-kor óta ismert, jóllehet a manapság alkalmazott sajtolási eljárás némiképp különbözik a Lu Jünél is olvasható hagyományos metódustól. A sajtolt teához főként vörös (fekete), zöld és fekete teát használnak. Ma a sajtolt teának mintegy 16 fajtáját tartják számon, melyek közül a legismertebb változat a Jünnan tartományban előállított Pu-er, amely 10×10×2,2 centiméteres, 250 grammos tömbökben kerül forgalomba. Történeti népszerűségéhez nagyban hozzájárult könnyű tárolása és szállítása, épp ezért a mongol Jüan-dinasztia uralkodójának Kubláj kán harcosainak rendszeres ellátmánya közt is ott találjuk. Az adóként behajtott teát is szinte mindig sajtolt teatömbök formájában szolgáltatták be.

Végül meg kell említeni a virágteákat (hua-csa). A virágteák esetében főként a zöld teák aromáját erősítik fel különféle éterikus olajokban gazdag virágokkal. Nálunk a legismertebb a jázmin (mo-li), de készítenek virágteát a Chloranthus spicatus (csu-lan) zöldes, erős illatú virágainak, a kassziafa (kuj) virágainak, a lonc (Lonicera japonica var. Chinensis, kínaiul: csing-jin-hua), a liliomfával (Magnolia) rokon Michelia (paj-lan) virágainak, a japán rózsa (mej-kuj) és a citrus (taj-taj) virágainak felhasználásával is.

aranyhegy.com