"Bisz rupia"- mondja a riksás. Vagyis húsz, holott az öt-hat utcasaroknyi távolság valós ára öt rúpia volna. Igaz, Vrindávan nagy zarándokhely, zarándoklatszezonkor milliók keresik fel a hinduk Mekkáját, ezért a riksások tolla itt valamivel vastagabban fog, mint másutt. Ezért a távolságért a reális fuvardíj itt 8-10 rúpia volna. Reggel és este 8 rúpia, délben a riksásokat is megizzasztó hőségben 10 rúpia, de húsz rúpia azért mégis csak sok. Látva gondolataimat a riksás kérdőn néz rám.

"Páncs rúpia", mondom, mire a riksás elfordítja fejét és megindul az ellenkező irányba, eszébe sem jut öt Rúpiáért elvinni. Ilyenkor ő arra számít, hogy utána szól az ember, hogy "tike baba, cseló Loi Bazar bisz Rúpia", vagyis, igen főnök úr, mehetünk a húszasért, szabadon fordítva. Én viszont a riksáshoz hasonlóan sarkon fordulok, és határozott léptekkel indulok meg a Loi Bazár felé, azt színlelve, hogy tulajdonképpen jobb is, ha gyalog mehetek, hiszen így alaposabban szemrevételezhetem az utca eseményeit, egy kis mozgás különben sem árt, ráadásul egyébként is gyalog szerettem volna menni. No, a riksásnak sem kellett több, visszakiabál, de én csak folytatom határozott lépteimet, arra várva, hogy hamar mellémszegődik újdonsült barátunk és parancsolóan rátessékel nagyra becsült riksájára. Így is történt.

setapalca.hu