A piramis formát a hármas, a négyes és az ötös szám uralja: A hármas a felszínnel kapcsolatos (háromszögoldalak), a négy, mint az alapot alkotó négyzetbõl eredõ határvonalak száma, az öt pedig a csúcsok száma (négy az alapon, az ötödik pedig a magasban). A hármas, a négyes és az ötös számon át vezetõ út éppúgy egyre fokozódó súlytalansághoz vezet, mint a piramis külsõ megjelenési formája: a felszíntõl a határvonalakon át a csúcspontig. Az a három szám, mely ily módon a piramis formát meghatározza, egyúttal a Pithagorasz-háromszög alap- és ideál­száma is; ugyanis 3² + 4² = 5².

Közvetlenül Kairó határában, a sivatagban emelkedik a három világhí­rû gisai piramis: a legfiatalabb és legkisebb is egyben, Menkauré király piramisa, a közepes méretû, Khephrén fáraó piramisa, végül pedig a legnagyobb és legidõsebb, melyet Kheopsz, vagy Hufu királynak tulajdonítanak. Menkauré és Khephrén fáraó piramisai ? éppúgy, ahogyan ­Egyiptom másutt található hasonló építményei ? temetkezési helyek voltak; ez sohasem volt kétséges. E két piramis semmi olyat nem nyújt, amitõl az igazságot keresõ emberi szellem újra és újra lázba jöhetne.