A 8. és 9. században misszionáriusok keresik fel a kazárokat és térítenek közöttük. A Bizáncban a képimádók és a képrombolók között dúló harcok is számos menekültet sodortak a Fekete-tenger északi partjára. Mint fentebb láttuk 695-ben II. Justinián császárt száműzték a Krím félszigetre. Ő elvette a kazár uralkodó húgát, akit Theodora névre kereszteltek. Ez mindenesetre azt jelentette, hogy keresztény papok működtek a kazárok között. Azután azonban a kocka fordult, s a kazárok nem segítették vissza a trónra az elűzött császárt. Justinián a bulgárokhoz fordult segítségért, s azok azt meg is adták neki. Ez nem tetszett a kazároknak, akik a Justinián ellen fellázadó Philippikos Bardanest támogatták, aki 711-ben véget is vetett Justinián második uralmának. 732-ben III. Leó fia a majdani V. Konstantin a kazár kagán lányát vette feleségül. Ez a keresztségben az Iréne nevet kapta, de ismerjük török nevét is, Csicsek, törökül virág. Gyermeküket, a 775-ben trónralépő IV. Leót úgy is hívták, hogy a kazár.

A kazár birodalomról szóló mohamedán források nemcsak arról számolnak be, hogy a kazár vezetőréteg jelentős része áttért a zsidó hitre Harun al-Rasid, az Ezeregyéjszakából is ismert uralkodó idején (786-809), hanem azt is leírják, hogy keresztények is éltek közöttük, többek között a fővárosban, Etilben.

Az adatokat szaporíthatnánk, de a fentiekből is világosan kitetszik, hogy a Kaukázus északi vidékei, a Volga és a Duna között, vagyis azon a területen, ahol a magyarok az 5. századtól a honfoglalásig éltek, folyamatosan térítettek keresztény papok, s kisebb nagyobb keresztény közösségek létét írott források alapján ki tudjuk mutatni.

communio.hu