A gótok és az alánok szerepét hosszú ideje háttérbe szorította a török kapcsolat kutatása. Ez érthető is, hiszen a török népekkel a magyarság szorosabb kapcsolatban állt a honfoglalás előtti évszázadokban. S ez tükröződik a magyar szókincsben is. Ugyanakkor zavaróan hatott, hogy gyakorlatilag nem volt adat arról, hogy kik is lehettek azok a törökök, akiknek szerepe lehetett a kereszténységgel való megismerkedésünkben. Török eredetűek a következő szavaink: gyász, törvény, örök, bűn, érdem, búcsú, (meg)bocsát, gyarló, gyón és a szent jelentésű egy, amely nemcsak az egyház, hanem az ünnep (<idnap), üdül szavainkban is megvan. A régiek a szent erdőt Igyfon-nak, a szent köveket Idkő-nek nevezték. Németh Gyula egy 1940-ben írt cikkében úgy gondolta, hogy ezek a szavak Szent István anyja Sarolt és környezete révén kerültek a magyar nyelvbe. Géza király felesége pedig ezt a Maros vidékén már keresztény t öröknyelvű bulgároktól tanulta. Ez több szempontból sem fogadható el. Bizonyos, hogy a Maros vidékén élő magyarságnak voltak korai kapcsolataik a bizánci kereszténységgel, de ehhez nem használtak török közvetítőket. Nyelvszociológiailag pedig elképzelhetetlen, hogy a királynő és szűk köre ilyen jelentős török szavakat el tudott volna terjeszteni a magyarok között, olyan rövid idő alatt. Nyelvészeti érvek sem támogatják ezt a feltevést.

communio.hu