Az Angol keringõ a 1920-as években a Bostonból fejlõdött ki, mely a Bécsi keringõ utódja volt. Érdekessége, hogy a régi "kerek" fordulók mellett már az "egyenes irányú mozgás" új elemeit is tartalmazta.
Az Angol keringõt származási helye után nevezték el. Már az 1922-es világbajnokságon táncolták, de magát az elnevezést csak 1929-tõl használták a versenyeken. A tánc a Boston és a Slowfox stílusában kezdett formálódni. Elõször inkább elõretörekvõ tánc volt - "dance of passing feet"-nek nevezték -, majd az idõk folyamán a megnövekedett fordulásokból következõen az ütem végén zárták a lábakat. Szerkezete átlós jelleget kapott, mert a teljes fordulatok bonyolultnak tüntek, s a jobbra ill. balra fordulásoknál csak háromnegyedet fordultak. Ezt az új táncformát az angol tánctanárok dolgozták ki, melyet 1927-ben az Imperial Society is elfogadott.
Az Angol keringõ - melyet lágy, szentimentális zenére táncolnak - ritmikusan lendülõ mozdulatai által a legharmonikusabb standard tánccá vált. Táncos jellege a lassú és egyenletesen lendülõ, térben haladó fordulómozgásokban nyilvánul meg, melyek törésmentesen uralják a táncparkettet. Az Angol keringõ a versenyeken a standard kategória elsõ táncaként szerepel.

danceschool.fw.hu