A Samba eredetileg több táncforma gyüjtoneve, melyeket az elmúlt évszázadokban az afrikai néger rabszolgák vittek magukkal Kongóból, Szudánból és Angolából új hazájukba, Brazíliába. Abban az idõben ez igen népszerü táncfajta volt, melyet "Semba"-nak hívtak, ami a tipikus csípomozgásokat jelölte. A bantu népeknél az extázis, a mámorító tánc állt a középpontban, ami kultikus ünnepségeik jellegzetessége volt. Az afrikai tánckultúra a brazil partvidéken is elterjedt, s a táncnak Rio, Sao Paulo, Pernambuco, Bahia és Maranhao is otthont adott.
A legnépszerubb körtánc a "Samba de moro" volt, melyet már a modern Samba elõdjének tekinthetünk. A Sambazene az õsi Afrika kultikus zenéjébõl származtatható. Fõ hangszerei (dobok, harangok) fõként afrikai eredetüek. A gyors, élénk zene ösztönözte a táncos mozgást.
Ma a Samba uralja a brazil zenei életet. A híres karnevál alkalmából évente új Samba melódiák születnek.
Afrikai és portugál keverékként került 1910-ben Brazíliából Európába a maxixe, amely egy szoros párostánc volt; azonban nem aratott fényes sikert. A versenyprogramokban, 1924-ben és '25-ben merült fel újra ez a brazil tánc Samba néven. Csak a II. világháború után tartozott a Samba a tánczenekarok állandó müsorához. 1948-49-ben egy jelentõsen leegyszerüsített formája lett népszerü. A tánciskolák sikerrel vették fel programjukba a Sambát, ahol fõként a haladó szinten kezdték tanulni a táncosok.

danceschool.fw.hu