A női lélek érinthetetlen, az csak a tiéd. Nem eladó, nem odaadható. Még akkor sem, ha úgy érzed, hogy az, aki szeretné megkapni, az meg is érdemli. Ilyen nincs. A Szűz Istennőhöz vezető úton most Müller Péter fog elkísérni.

Minden testrészünknek nemcsak biológiai, de jelképes, lelki jelentése is van. A szűzhártyának is. Mi, férfiak, az öleléskor a nőkbe belehatolunk. Kérhetitek, hogy gyengéden, de a férfi nemisége "gyárilag" erőszakos.

Szenvedélyünk, vérünk, ágaskodó nemi "fegyverünk" hajt bennünket. El akarjuk foglalni a nőt. Megszállni a testét, belebújni, beledöfni, mint egy véres tőrt, többször is. Meg akarjuk hódítani, le akarjuk győzni! Legyen a miénk! A "megerőszakolás" csak egy brutális formája a férfiszexnek. Nem is kell hozzá háború, elég egy rossz házasság is. Ha erővel elveszem azt, amit nem adnak önként, máris erőszak.

A férfi birtokolni akarja a nőt: "Légy az enyém!" A nő, ha kívánja a párját, oda is adja magát, szívesen. Ha nem: eljátssza: "Boldoggá tettél." Eljátssza, hogy a "tiéd vagyok."

Van azonban minden nőben valaki, aki nem eladó. Aki csakis az övé! Ennek a Valakinek sokféle arca és lelkülete van. Ezt a sok arcot jelképezik a görög mitológiában a Szűz Istennők. Ezek lelki archetípusok. Sorsszerepek. Minden nőben ott vannak. Benned is, ha nő vagy. Még akkor is, ha nem mered őket megélni, vagy nem váltak az életedben főszereplőkké.

A szüzességnek nem az a lényege, hogy "Érintetlen", hanem az, hogy "Megkaphatatlan". Meghódíthatatlan. Legyőzhetetlen. Elérhetetlen. Nem eladó! Nem is odaadható. Ez csakis az övé. Sőt, csakis Ő Maga - a nő isteni Valója. Oda behatolni nem lehet. Senkinek. Minden férfi találkozott már vele. Ezzel a Legyőzhetetlennel és Birtokolhatatlannal.

A szeretkezésben végig ezt üldözi. Őt akarja! Ő kell neki! Amikor vége az ölelésnek, rádöbben, hogy nincs meg! Akármilyen boldog és kölcsönösen kéjes volt a szeretkezés, a végén rádöbben, hogy a nő legbelsejét, az igazi valóját nem sikerült megkaparintania. Minden férfiben átsuhan ilyenkor a csalódás: azt hitte, legyőzte a nőt. Az övé. Kikészítheti a bőrét, mint a vadász a leterített tigrisét - ehelyett látja, hogy párja kiszáll az ágyból, megfürdik, kifesti magát - és éli tovább a saját életét. Elmegy. Elmegy, nélküle!

Ez a "birtokolhatatlanság" a szüzesség igazi jelentése. Nem kell hozzá az, hogy a szűzhártya ép legyen. Az igazi szüzesség nem a testé, hanem a léleké. Egy utcalány is élheti bármelyik Szűz Istennő életszerepét. Sőt, talán még jobban, mint a többi nő. Ő aztán valóban tudja, hogy hiába ölelték ezren is - lényének benső magját nem érinthette soha, senki! Akárhány férfinek adta oda magát.

A mai emberben ritkán tudatosulnak ezek a csodálatos életszerepek. Mi, férfiak sok évezredes önteltségünkben el sem tudjuk képzelni, hogy a nők nem tőlünk függnek, hogy rajtunk kívül is lehet az életüknek önálló értelme és célja. Méghozzá nem is akármilyen!

Ha egy Szuverén Nővel találkozunk, kétféle gyanú ébred bennünk: az egyik, hogy nem szeret minket. A másik, hogy meleg. Számunkra egy önálló, független, "magam ura" nő: érthetetlen. Elfogadhatatlan. Bosszantó. Nem tartjuk "nőiesnek". (Vagy magunkat nem elég "férfiasnak", mert nem tudtuk meghódítani őt!) Ha valaki ismeri a görög mitológiát, tudja, hogy ezek a Szüzek a női lélek legszebb sorsszerepei. Szépek. Szabadok. Fiúsak.

Olyan sorsot élnek, melyhez bátorság kell, tisztaság, értelem, erő, önállóság, szabadság, merészség, megbízhatóság, félelem-nélküliség. (A szabadság istennője mindig nő! Észrevetted?) Ők azok, akik az ölelés önkívületében nem vesznek el, nem ájulnak bele öntudatlanul, hanem nyílt és éber tekintettel föl tudják szabadítani a férfi lelkét is.

A magas kultúrákban a szexualitás is lehetett beavatás. Ez a Szűz Istennők feladata volt. A férfiak megváltása, öleléssel. Ezek a szerepek ma is élnek, minden nőben. Lappangva és öntudatlanul. Akkor is, ha éppenséggel más sorsszerepek dominálnak az életében. Akkor is, ha anya. Akkor is, ha feleség. Akkor is, ha szerető. Mindháromban ott rejlik a Főszerep mögött egy másik, sokszor még a számára sem tudatos Szűz Istennő valamelyik életszerepe. Ha nincs, akkor elveszett! Elnyelte az Egyetlen Főszerep! Ha valaki csak Anya: kevés!

Kell, hogy ott legyen benne az önálló Nőnek, a családtól, anyaságtól és hitvesi sorstól teljesen független magántörténete is. A gyerekeitől, a férjétől, a családjától, de még a szerelmétől is teljesen szabad "Én vagyok" élménye. Fura, amit mondok, de biztos érted: különben nem lesz jó anya sem! Kell, hogy legyen benne valami, ami csakis az övé. Aki csakis Ő... Önmaga!Egészen nem lehet csakis másokért élni! Nem is szabad! Ha egy férj értelmes - kevés ilyen van! -, ezt nem is akarja.

Egy gyerek sem akarhatja - ha felnőtt már -, hogy a Nő, aki megszülte csakis az ő anyukája legyen, örökké. "Adj vissza magamnak!" - énekli fiának, Jézus anyja, a Mária evangéliuma című operánk végén.