A szerelem az, amikor szinte sosem vagy éhes, mert folyton Ő jár az eszedben és bizsereg, szorul a gyomrod..,szíved szerint minden idődet vele töltenéd el, mert minden nélküle elmúló perc hiábavaló..,szeretnél mindent megosztani vele..,egy merő remegés az egész léted..,vele vagy nlküle..,szinte mindegy..,ezt mindenkinek kötelező átélni életében legalább egyszer..,szerintem!!!:)

Öröm: Boldog vagyok.

Ész: Ezt mondta magáról a nagy Pompeius is,

mikor orgyilkosai karddal támadtak rá.

Pedig valljuk meg, soha nem volt boldog,

még akkor sem, amikor a legboldogabbnak tünt,

amikor élete ragyogó fényben pompázott.

Öröm: Boldog vagyok.

Ész: Boldog vagy, miközben úgy élsz,

mint az otthontalan vándor, a különös távfutó.

A rögös utat végigjárva valóban az lehetnél,

ha közben ezer veszély nem térítene el utadról...

Öröm: Lelkem azt súgja: én mégis boldog vagyok.

És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,

a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.