Úgy szeretnék már szeretni, 

Úgy gyűlölök már szenvedni, 

Kín, s gyötrelem az életem, 

Miért kínzol, mondd Istenem?! 

Oly sok idő telt el azóta már, 

Mikor gyengéd csók érintette szám, 

Két hosszú éve gyötör a magány, 

És örökké velem marad, talán! 

Két nyár, mely nékem oly fagyos volt, 

Minden tél, szívemben halált hozott, 

Tavasszal sírt a táj, lelkem könnyezett, 

Nincs ki megértse szomorú szívemet! 

Kihunyt oly sokszor bennem a remény, 

Úgy, mint halott szívem első telén! 

Zakatol a vonat, kinézek ablakán, 

Odakinn könnyezik, sír, zokog a táj! 

Már nem várok, csak vágyakozom, 

Bár tudnám:nem hiába álmodozom! 

Letörlöm arcomról e könnycseppet, 

Ne lássa senki, hogy gyűlölöm az életet! 

Ne lássák, hogy könnyes a két szemem, 

Mint csepp, csillog az esőverte levelen! 

Az ablakon át ismét a tájat nézem, 

Engem tükröz, és úgy érzem végem!

Nem hódításra indultunk mi el
A végtelenből, - csak találkozásra.
Testvér, a mi testvérségünk
Ezért oly ritka, szép és drága.
Nem hajtottuk a lelkünket igába.
Egymás lelkét prédának sose néztük,
Szemmel nem vertük, szóval nem igéztük.

Maradtunk szabadok a szeretetben.
Maradtunk egyenlők a szeretetben.
Maradtunk testvérek a szeretetben.

Egymás lelkében tiszteltük a törvényt.
S a végzetet, mint napsugárt és örvényt.
A törvény betűje ha összevágott:
Ujjongva hirdettük a rokonságot.

Ha nem látsz, akkor is veled vagyok,
láthatatlan, szeretteid körében.
Ha pedig sűrűn jönnek a bajok,
forró poklodban emlékem az Éden.

Szeretlek, hogyha nem fogom kezed,
részeddé váltam, sejtjeiddé, régen.
És ha rémülsz, hogy nem leszek veled,
benned szunnyadok, agyad szegletében.

Ott lapulok a kötényed alatt,
én vagyok a szádban az első falat,
és ha megbotlasz, itt a két kezem.

Ijedve hív az aggódó barát,
ám ha meghallom lépteid zaját,

futok előled, s hozzád érkezem.

Kik nyarat-hívő szent ürüggyel
Fakadtok ígéretre rüggyel:
Tavaszi zsenge birkózások,
Történjenek imádkozások
Tiértetek rügyek, hajtások, bimbók. 

Fel sem vértezve levelekkel
Tusáztok fagyasztó szelekkel
S hol van még a virágzások...?
Zsenge tavaszi birkózások
Vagytok ti most, majd-érendő gyümölcsért.

Fürösztő isten-könnyben ázva
Sorsotok magát magyarázza
Csak álmodik, csak sejt jövendőt,
Mint felé-lobogtatott kendőt
A messziről-jött s messzi kémlelő szem.

Virágzás, gyümölcs üzenetje,
Távol-nyarak bő ígéretje
Hite jövendő szüreteknek 
Nem láthat senki soha szebbnek,
Mint ma vagytok: rügyek, hajtások, bimbók. 

De bús, s de szép - /ó, bimbó, hidd el/
Nyarat remélni bimbó-hittel!