Kis türelmet...
És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
Urbán Tünde: ŐSZI MAGÁNY
Reményik Sándor: Az ismeretlen Istennek
Hámori István Péter: Sejtjeidben
Szombati Szabó István: Tavaszi imádság rügyekért